(Robert Browning után, szabadon.)
I.
Deodatus abbé előintelme:
Az Úr, kit mindig és sohase látunk,
életteremtő örök Rombolás.
Pallosvivő, kit rettegve imádunk:
szivét nem árnyékozza változás.
Igazság-arca iszap és korom,
Kegyelem-arcát fátyolozza hit,
nap-térdein nyugszik az irgalom
s a bűn nyögi borzalmas talpait.
(Orgonaszó.)
Chorus:
S a bűn nyögi borzalmas talpait.
II.
Valaki énekel:
Harmincezer páncélos szentvitéz közt
harcolt Jakab a Jordán partjain,
s ki annyi harc és baj és annyi vész közt
megállt: megvette szultán Szaladin.
Eldobta kardját, melyet oly vitézül
s pogány vérben oly sokszor áztatott,
és Kelemen pápa most büntetésül
máglyára küldi ördög-Jakabot.
(És itt lant- vagy cimbalomkíséret erősíti az éneket.)
Chorus:
Máglyára visszük ördög-Jakabot.
III.
Bükkfaderékból bitónak kivágva
nagy oszlop áll s alatta vár a rab.
Hallod a Sátánt? Most is kiabálja:
,,Szeressük egymást! Ölni nem szabad!"
Az Úr szavával az igaz erényen
kacag a hithagyó… Öljük meg őt!
Tuskót, hasábot hordjatok serényen,
imádkozzunk és pörköljük meg őt!
Chorus:
Imádkozzunk és pörköljük meg őt!
IV.
Átkozott legyen a méh, mely foganta,
és átkozott a mag, melyből eredt.
A fenyőből könny csordul, gyönge gyanta:
még a fa is sír, hogy eretneket
éget üszökké… Tűznél hamarabb
eméssze el átkunk e szörnyü máglyát!
Nyakig födi már a sok fadarab:
püspök urunk, csapd fejéhez a fáklyát!
(Orgona: Gloria in excelsis Deo.)
Chorus:
Gloria, és csapd oda a fáklyát!
V.
Mikor megkötözték, nem is nyöszörgött,
de most forog s kidülled a szeme.
Torkából szókat öklendez az ördög
s száját perzseli a szavak szene.
Jól tudjuk: ily undok halálra nem várt,
bár iszonyat lapult tette mögött;
most káromló ajakkal idézi Szent Pált
s gonosz nyelve Krisztushoz könyörög.
(Itt valaki keresztet vet.)
Chorus:
Hallgasd csak: Mit mond Krisztus, az örök?
VI.
Templárius Jakab, te megtagadtad
Krisztust, ki lelkét érted adta ki;
Templárius Jakab, Urad eladtad,
s nem akartál érte vért ontani!
– ,,Irgalmas Isten, téged vágy ölelni
elmém, szivem és csontom és husom!
Irgalmad szállt belém s nem bírtam ölni
embert érted… Irgalmazz, Krisztusom!"
Chorus:
(Ijedt elszörnyedéssel.)
Azt kiáltja: Irgalmazz, Krisztusom!
VII.
Ki hiszi, hogy Isten fenyegető
szava üres hang s csak szó az egész,
mint kedvenc madarát etetgető
lányka beszéde, hiú fecsegés?
Azt mondja (s nem fél): Isten kegyelem
s a bűnöst is megtisztítja az Úr!
– Azt mondja: Krisztus szíve szerelem
s ajkáról a vigasz rózsája hull!
Chorus:
Rózsát kiván? Mindjárt fejére hull!
VIII.
Mert lábainál rózsát nyit a tűz
s derekáig felnő vörös szakálla.
(Igy járjon mind, aki az Égi Szűz
zászlajáért nem kél bosszú-csatára!)
Ne hallgassuk, mit mond! Hisz vigyorog,
pedig ágyéka lánggal koszorús;
arany férgek faldossák: már csorog
zsírjával együtt combjáról a hús.
Chorus:
(Summa reverentia.)
Istenért sül le combjáról a hús!
IX.
Nyílj rózsa! nyílj ki, tündöklő lepel!
Rózsát kivánt: hadd tépjen egy utolsót!
Szirom sziromra bomlik: lángkehely!
Üszkös karók ágai bent a porzók.
Harmat helyett a Sátán vére hull rá,
szurok, kén s égő test fojtó szaga;
ott ég Jakab: pokolháló borul rá!
Nem nyílt ily szörnyü tűzvirág soha!
Chorus:
Pallos az Úr, bűneink ostora!
X.
Mint Jakab sikoltott a tüzön át
Ahhoz, kit imája megátkozott,
Ahhoz, kitől megtagadva magát
nyomorultan s örökre búcsuzott:
– Hozzád könyörgünk, Mennyei Igazság,
mentsd meg a bukástól fiaidat,
de ha elbukunk, Végtelen Igazság,
roppantsd le ránk is roppant talpadat!
Deodatus abbé visszafelel:
Isten, segítsd az elbukottakat!