1. Gépirat.
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/29. 3 fol.
1–8. versszak (1–2. f.) Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva utolsó
két versszak (3. f.) ismeretlenen, autográf javításokkal; címadás kézirással; 1.
f. r. jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése. Javítások a 23. sorban:
elejére illesztett szó: „vad”, „romboló” helyett „sötét”. Szövege
ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel.
2. Gépirat.
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/28. 3 fol.
Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva; 1. f. r. tetején idegen
kézírással: „megjelent”; bal felső sarokban számozás: 17.; 9. sorban a közlésben
idézőjelek közé tett szövegrészek aláhúzva, a margón kézírással: „cursiv”.
Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel.
3. Pesti Napló, 1929. dec. 25. (294. sz.) 49. p.
Kilényi Irma a megjelenést követően két nap múlva, 1929. dec. 27-i levelében
arról tudósította Szabó Lőrincet, miképpen fogadta Juhász Gyula a verset: „Az Ön
Pesti Napló-beli karácsonyi költeményét nagy elragadtatással olvasta s
állította, hogy ezt Ő inspirálta. »Lássa, valahogy ezt a verset én éreztem, s
Szabó Lőrinc írta meg« – mondta másnap. Igen gyakran beszélget Önről,
felejthetetlen emléke az Önnél töltött nap.” (MTA KIK Kézirattár Ms 4682/259.)
Szabó Lőrinc 1930. jan. 12-i Juhász Gyulának írt soraival kissé bizonytalanul
reagált Juhász állítására, de nem cáfolta annak valóságtartalmát: „Én is meg
vagyok róla győződve, hogyne! hogy amit egymásnak a szanatóriumban
panaszolgattunk, megmaradt bennem. Sőt azt hiszem, nemcsak abban a karácsonyi
versben, amelyről írsz, hanem talán másutt is megmarad a nyoma, bár egy kis
kétségbeesésért és sötétségért igazán nem kell a szomszédba mennem.” (Somogyi
Könyvtár Kilényi Gyűjtemény, 3/18. A levél szövegét közli Valachi Anna: Kilényi
Irma levelesládájából [I.], Holmi, 2013. 9. 1108.) Tasi József Juhász Gyula és
Szabó Lőrinc kapcsolatáról írott tanulmányában kapcsolatba hozza a verset Juhász
Gyula Rém című versével: „Juhász Gyula azonban leginkább a »külön törvény
szerint él bennem egy világ«-gal tudott azonosulni. Ezt bizonyítja a vers
sajátosan Juhász Gyula-i áthangszerelése, a feltehetően a Szabó Lőrinc-vers
megjelenése utáni napokban írt és Szabó Lőrincnek ajánlott költemény: a Rém
Bennem jár, hallom, mint kopog
Álomtalan, vak éjeken,
Kopog, dobog, indul, megáll
És jár tovább hűségesen.
Figyeli néha: alszom-e?
Figyelem néha: alszik ő?
Felettünk ápolónk virraszt,
A végtelen és bús Idő.
Hiába várok, nem pihen,
Kopog, dobog, jár, kél a Rém,
S álmomban is hallom, amint
Föl és lejön, megy, feketén.
Már néha azt hiszem; no most
Vállamra teszi ujjait.
De nem. Megint indul, megáll,
Megáll és indul. Árnya int...
A verset – betegsége önlátleletét – Juhász Gyula nem véletlenül szánta a Pesti
Naplónak, ahol Szabó Lőrinc ihlető költeménye is megjelent.” (Ld. Tasi József:
Szabó Lőrinc és Juhász Gyula: Adalékok egy barátság történetéhez,
Irodalomtörténeti Közlemények, 1983. 6. 656. és a Halálfélelem 2. dokumentumát.)
Kilényi Irma még 10 év múlva is szóbahozta A belső végtelenben-t Szabó Lőrinc és
Juhász Gyula barátságára emlékezve: „Ön volt az utolsó jó embere, akivel még
beszélt, helyesebben Ön tudott vele beszélni s rendkívüli hatással lehetett
Pesten is reá, mert itthon nekem sokat beszélt Önökről, a Kis Kláráról, s szinte
büszkén mutatta Önnek egy Pesti Naplóban jött nagyobb versét (amit itt őrizek
most is) »lássa, azt az én betegségem hatása alatt írta Szabó Lőrinc!«” (MTA KIK
Kézirattár Ms 4682/263.) Érdekesség, hogy a vers másodszor a Széphalom 1930.
1–2. számában jelent meg, s ugyanabban még két Juhász Gyula-vers is olvasható: A
bukott angyalok és a Szimpozion.
Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől. Ld. a nyomdai kézirat (4.) leírását.
4. Széphalom, 1930. 1–2. sz. (jan.–febr.) 20. p.
A verset a lap szerkesztője Zolnai Béla kérte el Münchenből 1930. jan. 3-án kelt
levelében: „Kedves Lorenzo, – most az egyszer megfoglak és nem menekülhetsz a
Széphalom ölelő karjaiból. A Belső végtelenben c. versedet – akár akarod, akár
nem – leközlöm a legközelebbi számban. Rég nem olvastam ilyen elsőrangúan nekünk
valót. Két lehetőség van. Ha beleegyezel, úgy minden megjegyzés nélkül hozom. Az
emberek elfelejtik az újságverset, aki emlékszik rá, annak sem árt, ha még
egyszer olvashatja. A Pesti Napló pedig nem vette meg Tőled örökáron. Ha nem
egyeznél bele, amit alig hiszek, azzal a megjegyzéssel közlöm, hogy mutatvány
sajtó alatt levő verskötetéből. Első esetben a honoráriumot Rád bízom, második
esetben pör útján hajlandó vagyok tíz pengőt fizetni... Azt hiszem, elég
szigorúak, de igazságosak a föltételeim. – Válaszodat postafordultával a fönti
címre várom, ha nem írsz, úgy beleegyezel az első módba.” (MTA KIK Kézirattár Ms
4688/113.)
Szövege megegyezik a Pesti Naplóban közölttel.
5. Az 1932-es Pantheon-kiadás nyomdai kézirata, 1 fol.
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/54.
A Pesti Napló-közlés kivágata autográf javításokkal, ráragasztva 4 szövegrészlet
gépiratának kivágata; a jobb felső sarokban a számozás: 9.; mellette áthúzott
név: „Szegi Pál”, alatta a Pesti Napló-közlés datálása. Javítások: 4. sorban:
„rengenek” helyett „ködlenek”; 15. sor, „hull s száll, forró s puha falai közt,
eredben?”, átragasztva, helyette „föl és alá kering a tűzpiros erekben?”; 18.
sorban: Értettél helyett „értettél”; 16. sorban: „liftjeit” helyett „utjait”;
19. sorban sajtóhiba javítása: „üzenet” helyett „üzemet”.
21–24. sor, 6. versszak Pesti Naplóban közölt, és a nyomdai kéziraton
leragasztott szövege:
„Nézted, hogy indul a betegség háborúba?”
S kitörni hogy akar rajtad a szenvedély
vad dühe, e sötét proletárdiktatúra?
Láttad, merre lakik a mesebeli kéj?
A beragasztott gépiratos és végleges szöveg:
„Nézted, hogy indul a betegség ostromodra?
S hogy fú vad trombitát benned a szenvedély?
Láttad, hogy hal a láng keserű füstgomolyba?
Láttad, merre lakik a tündértestü kéj?”
28–29. sor Pesti Naplóban közölt, és a nyomdai kéziraton leragasztott szövege:
„hitvány akaratod, s látod, hogy nem egyéb”
nem több nagy és híres lelked, e gyáva szolga,
A beragasztott gépiratos és végleges szöveg:
„hires, nagy lelked, és érzed, hogy nem egyéb,
nem több akaratod, e dölyfös, hiu szolga,”
Az átdolgozás szövege megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes
versei 1943-as kiadásában közölttel.
6. Szabó Lőrinc: Te meg a világ, Versek, Pantheon-kiadás, Budapest, 1932, 20–21.
p.
Szövege megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.
7. Az 1943-as Összes versei kefelevonata.
MTA KIK Kézirattár Ms 4653/4. 250–251. p.
8. Szabó Lőrinc Összes versei, 1922–1943, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet RT.
kiadása, Budapest, 1943, 250–251. p.
9. Szabó Lőrinc Válogatott versei 1922–1956, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1956,
152–153. p.
Szövege megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.