Széphalom, 1930. 1–2. sz. (jan.–febr.) 20. p.
A verset a lap szerkesztője Zolnai Béla kérte el Münchenből 1930. jan. 3-án kelt
levelében: „Kedves Lorenzo, – most az egyszer megfoglak és nem menekülhetsz a
Széphalom ölelő karjaiból. A Belső végtelenben c. versedet – akár akarod, akár
nem – leközlöm a legközelebbi számban. Rég nem olvastam ilyen elsőrangúan nekünk
valót. Két lehetőség van. Ha beleegyezel, úgy minden megjegyzés nélkül hozom. Az
emberek elfelejtik az újságverset, aki emlékszik rá, annak sem árt, ha még
egyszer olvashatja. A Pesti Napló pedig nem vette meg Tőled örökáron. Ha nem
egyeznél bele, amit alig hiszek, azzal a megjegyzéssel közlöm, hogy mutatvány
sajtó alatt levő verskötetéből. Első esetben a honoráriumot Rád bízom, második
esetben pör útján hajlandó vagyok tíz pengőt fizetni... Azt hiszem, elég
szigorúak, de igazságosak a föltételeim. – Válaszodat postafordultával a fönti
címre várom, ha nem írsz, úgy beleegyezel az első módba.” (MTA KIK Kézirattár Ms
4688/113.)
Szövege megegyezik a Pesti Naplóban közölttel.
