Vers és valóság
Az Est-lapok megbízásából a 90 filléres regénysorozat (kötve!) számára fordítottam Goethe Wertherjét, 1 melyre Miklós Andor jól és szeretettel emlékezett még ifjúkorából. Ilyen áron persze, és a lapterjesztés bekapcsolásával óriási példányszámban jelenhetett meg a mű. A mottó: idézet a Marienbadi elégia első részéből. 2 A fordítás lelkileg megkínzott a szerelem és a halál témája miatt, pedig akkor még az is hozzájött az én örök sötétségemhez, hogy néhány nap alatt egész sereg halál vagy öngyilkosság történt. Ezekre utal az 5. strófa, melynek egy sora József Attiláról szól mint barátomról: „mozdonynak futott a második”. 3 A mottót a Marienbader Elegie végső átsimításának megfelelően később itt is módosítottam. 4 A fordítást a volt Délivasút kávéházban 5 fejeztem be egy vasárnap délután, és sajnáltam, hogy véget ért ez az akkor mégiscsak tehernek érzett munka.