Vers és valóság
Olaszországban többször jártam, talán tízszer is. Néhányszor Nagyklárával. Valami San Pietro nevű állomás lehetett a határ (?). 1 Utána igen sziklás tájon fut a Karszt tetejéről a mély és keskeny szirtek közé bevágott úton a vonat. Véletlenül mindig éjszakai vonattal indultam és hajnaltájban érkeztem. 2 Amikor már az egész kocsi népe a folyosóra gyűlt, várva a tenger nagy pillanatát. Tetszik nekem a „reggeli zegzug szirtfalak közt csattog a keskeny ég alatt” harmonikusan zord kifejezése a leírásban és a meglepetés érzékeltetése, amikor egyszerre kitárul a végtelen és a vonat szinte zuhanva siklik Trieszt felé. Mindez mint egy későbbi visszaemlékezés, melyet a Duna fölött egy közönséges villamosutazás idézett föl, jelent meg előttem. Én rendkívül szeretem.
Jegyzetek
1 A kérdőjel valószínűleg Szabó Lőrinc bizonytalanságának jele, valóban ez volt a határállomás. Ma Szlovéniához tartozik, Pivka a neve.
2 A vers kommentárja alapján arra lehet következtetni, hogy Szabó Lőrinc Szlovénián, tehát Ljubljanán keresztül érkezett Triesztbe. Ld. Ćurković-Major Franciska: Szabó Lőrinc kelet-adriai utazásai, Miskolci Egyetem BtK Szabó Lőrinc Kutatóhely, Miskolc, 2010, [Szabó Lőrinc Füzetek 10.] 37.