Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Részlet egy interjúból ¹

– A nő szerepe a férfi mellett?
– Nem mi szabjuk meg. Az, amit a két fél külső és belső ereje kiegyensúlyoz.
– S ha a férfi szabhatná meg?
– Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. Különösen hosszú lejáratú, vagy éppen életfogytiglani szerződéseknél, amilyen pl. a házasság. A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke. Az egyenlő jog és egyenlő rang javarészt elmélet, babona. A házastársak vagy szerelmesek belső jogait a két ember el sem gondolt, külön, személyes megállapodása alakítja ki gyakorlatilag. Vannak területek, ahol a nőnek sokkal több joga van; s vannak, ahol majdnem semmi sincs. Az a kívánatos, hogy a közös legjobb eredmény érdekében az a fél vezessen, az legyen az első, igenis, az első, amelyik – legtágabb értelemben véve a szót – különb. Amelyik a több, az erősebb. S ilyenkor a másik ne versengésre, gáncsvetésre; bosszúra, harcra fordítsa a maga szintén létező, kisebb erejét, hanem a vezető társ feltétlen támogatására. Mindenben. Ez nem lehet szép, nagy, nemes becsvágy egy asszony számára? Dehogynem lehet! Nagyon tisztelem a feleségemet, amiért úgy szereti a Semmiért Egészen című versemet, amely sokak szerint maradéktalanul feltárja a férfi „igazi” felfogását.

Jegyzetek

¹ Bella Andor: Milyen a szép élet?: Egy szót se irodalomról, Film Színház Irodalom, 1942. aug. 7–13.; kötetben: Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 196.

 

Vers és valóság

Azt hiszem, a legismertebb versem. Az első két sorát éjjel gondoltam el, reggel megfogalmazva találtam a fejemben, a többit még aznap délután írtam hozzá, az egykori Lánchíd kávéházban. Egy utcai ablaknál ültem tehát a Clark Ádám téri oldalon. ¹ Hogy kényelmetlenül ültem, arra még most is emlékszem, és csodálkozom, hogy ez a testi kényelmetlenség nem akadályozott meg, illetve nem késleltetett az írásban. Isten bizony, mondom, hogy közben csodálkoztam magamon, hogy hogy tudom folytatni és emelni ezt a nagyon magasról indult témát. Hogy mi váltotta ki? Tízévi házassági és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. Azonkívül az a helyzet, amelyben Erzsikével voltam. Évtizedekig úgy gondoltam, hogy ez a vers kizárólag Nagyklárának szól; ² újabban azonban azt látom belőle, hogy Erzsikének is üzen valamennyire. ³ Úgy látszik, mindkettőjüknek ragaszkodtam a hűségéhez. Az egész hűség-hűtlenség-szerelem probléma nem lehetett más bennem, mint zavaros ködlés, és tudtam, hogy sokat kívánok, amikor ilyen odaadást kérek. Innen a befejezésben nyitva hagyott válasz: nem tudtam, mit ígérhetek hálából a hűségért. De bíztam magamban és az akaratomban, hogy fogok találni ellensúlyozó értéket. Újabban mindjobban rájöttem arra is, hogy a monogám igény és az, hogy ez a kívánalom majdnem szükségképpen reménytelen, váltotta ki az egészet. A vers maximálisan önző küzdelem, vagyis kétségbeesés a női hűségért. – Régóta tervezem (egy-két éve), hogy megírjam nem éppen valami ellensúlyát, de egy társversét, amelyikben hálát mondok a kapott hűségért, vagyis ebből a szempontból világítanám meg a kérdés lényegét. „Mindenért egészen”, vagy „Mindenért mindent” alapon. ⁴

A vers azonnal óriási hatást váltott ki, szüntelenül szavalták, idézték, másolták, prózában és versben és magánlevelekben polemizáltak vele.

Jegyzetek

¹ A Fő utca és a Clark Ádám tér sarkán álló egykori Ybl-féle Budai Takarékpénztár épületének aljában volt a kávéház. Az ostrom megsérült az épületet lebontották, s egy kisebb megmaradt részében működött sokáig a Lánchíd Eszpresszó. Jelenleg üres telek van a helyén.

² Keletkezése előtt jóval megjelenik a versbeni gondolat feleségének írott 1926. márc. 2-i levelében: „Szeressen engem, és igyekezzék építeni az életemet azon az oldalon, amelyen maga áll. Annyi küszködés van, annyifelé kell verekedni (magammal is), hogy nagyon rám fér egy oldalról békét tudni…” (Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Bp., 1989, 209.) E verset társának tartotta a Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol, Rossz férj panasza és a Házasság c. verseknek; ld. a versekhez fűzött kommentárját: Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 24–25, 101.

³ Korzáti Erzsébethez írott 1931. febr. 10-i levelében egy olyan zárójelbe tett megjegyzés olvasható, ami némiképp megidézi a nem sokkal később keletkező költemény felfogását: „Az urad: úgy értem, hogy szeretnék az lenni, rendelkezni veled, életre-halálra. Ne haragudj érte.” (Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 253.) E vers címe nem szerepel azon a jegyzéken, melyen a Korzáti Erzsébet ihlette verseket gyűjtötte össze; ld. MTA KIK Ms 4674/80. Később A huszonhatodik év 15. Csillag c. versében éppen Korzáti Erzsébet sorsát jellemezendő idézte meg a Semmiért Egészen híres-hírhedt sorát: „»Törvényen kívűl, mint egy állat«, úgy / küzdöttél, Törékenyem.” E vershez fűzött kommentárjában megjegyezte: „Azt, hogy ,,törvényen kívűl, mint egy állat” a Semmiért Egészen című emlékezetes versemből vettem ide. Azt a verset eredetileg a feleségemmel kapcsolatban írtam, és csak kis részben játszott bele az érzés Erzsikéhez, amely akkor már mintegy öt éve tarthatott. Később azonban úgy éreztem, hogy Erzsikét is erőteljesebben beleszámítottam ebbe a versbe, mint gondoltam: utólag igazolódott be mindjobban rá. Ide azért is vettem be, mert ő aztán igazán »állati törvényenkívüliségben« élt (kiszolgáltatottságban, védtelenségben).” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. m., 149.)

⁴ A Kétségbeesés c. versével kapcsolatban is megjegyezte: „Ez pedig a legfájóbb érzés, a csalódástól való rettegés, a féltékenység. Hajoltam én is arra a felfogásra, hogy a férfi természete poligám, a nőé monogám. Mint egy középkori vagy keleti kényúr, olyan hűséget kívántam, követeltem. Legismertebb versemből, a Semmiért Egészenből eléggé kiderül. Most már sokat változtam, korom is segített ebben, megértőbb, belátóbb lettem. »Mindenért – mindent.« Alakulásomat mutatja a Tücsökzene Cressida című darabja is. Nem 53-as keletű, hanem 2-3 évvel későbbi.” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. m., 282.)