Vers és valóság
Rettentő szamárságom egyik legigazibb, bár leplező tükörképe. Az ingatag angyalok kifejezés eredetében rokon az előző vers első két sorával. Abszolút nevetségesnek gondolom magamat most, amikor már mintegy 25 évvel többet ismertem meg a világból 1 és kétségbeesésem a valóság és az eszmény távolsága miatt változatlan, amennyiben az igény felől nézem. A vers eltitkolja, hogy milyen kimondhatatlanul fáj, hogy a szerelem olyan, amilyen. 2
Jegyzetek
1 A vers a Pesti Napló 1930. márc. 2-i számában jelent meg, így ez a megállapítás is segít időben elhelyezni a kommentár diktálásának időpontját.
2 E megjegyzés némileg magyarázza azt, miért is került e vers címe arra a költő által az 1943-as Összes versei alapján összeállított jegyzékre, melyen a Korzáti Erzsébet ihlette verseket gyűjtötte össze. Ld. MTA KIK Ms 4674/80. A vers kézirata Korzáti Erzsébet hagyatékában maradt fenn. A művet később kapcsolatba hozta a Ne magamat? c. költeménnyel: „Ugyanaz az ember vergődik itt, aki a Feliratot írta: »láncban, fulladva, romok alatt építem az eget«.” Ld. a Ne magamat? c. vers Vers és valóság-kommentárját.