5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 |
Mint az ember meghal, te is meghaltál aranybetűs kis könyv, akinek mindig tilos látnod az új januárt, te is meghaltál, szomorú kis könyv, pedig nemrég szárnyas hatalom sugárzott még belőled a határokig – Óh, mily bűvös erő lakott benned, és mennyi lélek prózai nevedben: ,,Éves bérletjegy a MÁV összes vonalaira!” – – Szegény kis könyv, meghaltál, de én ma sem tudom eldobni holttestedet: itt őrizlek zsebeim temetőjében és elnézegetlek néha, mint tudósok nézik a régi múmiákat, és soha nem felejtem, nyomorult napokon mily bőkezű vigasz voltál nekem: te röpítettél drága, vad gyorsvonatokon, el a városból, ahol nem volt s ma sincs hely fejemet hová lehajtani, – óh, nem feledem soha, hányszor segítettél, kicsiny halottam, elmenekülni magam elől, hogy céltalan barangoljak idegen életek közt, különös faluk s új városok vidékein és felkeressem gyermekkoromat veled, aki – hipp-hopp! – mesebeli varázsköpenye voltál a felnőtt gyermeknek, mesebeli óriás-csizma, repülőgép, mozgás parancsnoka, szabadság kalandor istene, te kis, aranybetűs, prózai bérletjegy, aki napsütött vasárnapjaimnak adtad az Alföldet, hogy bokraiban megháljak, gondtalanúl, s koldusan is boldog legyek, mint a csavargó égi madár vagy a társadalmon-kívüli nyúl! Nem tudom eldobni holttestedet, kis könyv, s ki tudja, nem magamat őrzöm-e benned, hiszen utolsó utadra belőlem is elkisért egy év az idő állomástalan vonatán, és emléked ma is oly szomorú nekem, mint tegnap-temetett kisgyermekek első éjszakája a föld alatt. |