Magyarázat

szárnyas hatalom – Utalás a MÁV akkori emblémájára – szárnyak között kerék.
felkeressem gyermekkoromat – Utalás az Egy eltünt városban (Balassagyarmat, 1924) c. verse keletkezésének körülményeire. „Tizenhét évvel ezelőtt történt először, hogy minden ok nélkül visszamentem szétnézni Gyarmatra, amelyet akkor már tizenhét esztendeje nem láttam” – írta e vers átdogozott változatának publikálása alkalmából írott cikkében, mely az Uj Idők 1943. ápr. 10-i számában jelent, meg.” Ld. a Fény, fény, fény kötet Egy eltünt városban c. versének Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről c. menüpontját.


„De néha felizzik valami reális idill is. A természet vágyott díszletei, a bukolikus – robotból, otthoni bajokból kikapcsoló – világ összezsugorodott negyedórára isten és a hivatal közt. Hivő áhítattal tud hálát adni a gyönyörű reggeli napfényért. És a fantázia – nemrég minduntalan kozmikus utazásokra gerjedt – menekülője a bérletjegy adta ingyen utazás földhözragadt (de mégis oly fontos, mert kihasználható) emlékét búcsúztatja elégikus hangokon. Ebből a búcsúból csap ki egy pillanatra az önfeledtség gondtalan, játékos világa:

»...aki napsütött
vasárnapjaimnak adtad
az Alföldet, hogy bokraiban
heverésszek gondtalanúl,
s pénz nélkül is boldog legyek,
mint a csavargó égi madár
vagy a társadalmon-kívüli nyúl!«

Nyári utazásaiban sokszor a szabadságra menő kisember élményeivel találkozhatunk. Ezekben a versekben is a kor átlagembere számára nyíló lehetőségeket szövi elragadtatott versbe. Letört volna a fantázia? Nem. Szabó Lőrinc mindig is az a költő volt, aki minden – a legkisebb – elérhetőnek is örülni tudott. A fantázia csapongása csak pótlék élet. Az élet csak a megélt és elért dolgokból tevődik össze. És ha az a napfény és egy ingyenjegy a vonatra, hát arról is az életnek kijáró lelkesedéssel tud beszélni. Hogy szűk ez a világ? De így lesz egyúttal a kor átlagéletének reális kifejezője. »Szabó Lőrinc vágyai kielégíthető, mégpedig nem is olyan sokkal kielégíthető vágyak. Mit akart elérni e földön? Hogy kedvérevalóan élhessen: dolgozhasson, szerethessen, ismerkedhessen a világgal. Valamikor erre azt mondták, lenézően: a boltoslegény álmai. Mi, akik nem nézzük le a ,boltoslegényt’, azt feleljük, hát Adynak mik voltak a fő vágyai? Aztán: mi sarkallja az embert, hogy kitörjön egy társadalomból, vagyis mi tesz forradalmárrá? Alapjában kettő. Az ésszerű, a kielégíthető kívánságok elérésének megakadályozása, az esztelen korlát. S az igazságérzet; hogy ami egynek jár, az mindenkinek jár, már csak a nyugodt kedv, nyugodt lelkiismeret végett is.« (Illyés Gyula).[Illyés Gyula: Szabó Lőrinc vagy: boncoljuk-e magunkat elevenen! = Szabó Lőrinc Válogatott versei 1922–1956, bev., vál. Illyés Gyula, Magvető, Bp., 1956, 44.] Hasonlóan látja Sőtér István is, épp e két [Negyedóra isten és a hivatal között és Bérletjegy a MÁV vonalaira című] idézett versre hivatkozva: »Költészete a modern nagyváros névtelenségének kifejezőjévé, a névtelen tömegek, a névtelen emberek sorsának megszólaltatójává válik. Ha jellemző példát akarnék idézni e költőiség érzékeltetésére, talán elsősorban a Negyedóra isten és a hivatal közt záró részéhez folyamodnék, a búcsú soraihoz, melyek az otthon és a robot közt a szabadság ,egyetlen szent negyedóráját’ köszöntik, ezt az utolsó, érintetlen terepet, melyet a kor és a szükség a lázadó számára meghagyott. De nem elegendő-e ennyi is a valódi lázadás fészkéül? És talán lehet-e ,banálisnak’ éreznünk a vallomást, mely a lejárt MÁV-bérletjegyhez szól, a szabadság, a menekülés szerény csodaszeréhez… Az ilyen költészet éppen nem prózai, hisz annyira hiteles az üzenete, annyira sokatmondó a köznapisága. Ha ennek a tematikának és látásmódnak társát keressük – Nagy Lajos novelláiban, ,karcolataiban’ találjuk meg csupán. Egy bizonyos korszakhoz ők ketten fűzték a legszabatosabb, legpontosabb kommentárt.« [Sőtér István: Utószó = Szabó Lőrinc Összegyűjtött versei, Magvető, Bp., 1960, 1259.] E versek tipikusságát hangsúlyozza Rába György is: »A versek közül azért emelkedik ki a Negyedóra isten és a hivatal között, mert a kisember reménytelen életformájának sorsszerűségét mintegy a jelkép fokán ragadja meg (Lásd még Wild West Európa, Bérletjegy a MÁV vonalaira)«.[Rába György: Szabó Lőrinc költészete, Valóság, 1964/7, 27.]”
(Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc lázadó évtizede, Szépirodalmi, Bp., 1970, 410–412.)