Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Semmi szerelem nincs benne. Ellenben az egészet csak mintegy bűnbánatképpen írtam a vénséges költő és műfordító 1 halálakor. A helyzet a Mikes-féle előszobára utal, 2 ahol sokszor láttam ácsorogni az öreget. Ennek az embernek a feleségét megismertem, valahol az … házban laktak. Én E.-vel 3 találkozni búvóhelyet, albérleti szobát kerestem. Véletlenül hozzájuk vetődtem, de csak egy még „fiatalos” nő volt otthon, délutáni álmából kelve eresztett be. Szörnyű szerelmi nyomora lehetett, mert azt se tudva, ki vagyok, tökéletesen elgyengült, és lefeküdt velem a díványra, remélve, hogy a leendő albérlő bizonyára máskor is vele lesz. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat, amikor egyszerre bizalmas lett, az egész lakást megmutatta, s én egy íróasztal irataiból, fényképeiből egyszerre csak megtudtam, hogy kinél vagyok. „A férjem!” – mondta a nő. Én nem reagáltam, s igyekeztem távozni. Szerencsétlenségemre épp vendégek jöttek. Még le kellett rázni őket, szerencsére nem ismertek. A háziasszonynak nem mondtam nevet távozáskor (érkezéskor csak morgott nevet), és rémülten eltűrve búcsúcsókját, megígértem, hogy rövidesen visszajövök a szobát kivenni, és örökre megléptem. Több év múlva fájdalmasan láttam a teljesen rokkant öreg írót egy unokaszerű kisgyermekkel azon a környéken egy parkban játszani. Halála erkölcsi okokból megrendített és megszégyenített. A temetésére nagyon ki akartam menni, de végül az is elmaradt: nem akartam, hogy az özvegy esetleg felismerjen. Az egész dolgot soha senkinek nem mondtam el.

Jegyzetek

1 Azonosíthatatlan személy.

2 Mikes Lajos, Az Est-lapok irodalmi rovatának szerkesztője előszobájában várakoztak megjelentetendő műveikkel a szerzők.

3 Vékesné Korzáti Erzsébettel.