Valaki lóg véres kötelen –
Fiacskám, el ne feledd!
Jöjj, így, közelébb s dúdold velem
e jámbor éneket.
Valaki lóg véres kötelen –
Ne sírj, ne sírj, fiam!
Apád lóg azon a kötelen, –
Figyelj csak, kicsi fiam!
Erdő közepén lóg édesapád, –
szép őszi éjszaka volt;
fegyver, katonák, és édesapád, –
Ó, micsoda éjszaka volt!
Elvitték, nem kell tudni, miért –
Figyelj csak, kicsi fiam!
Megnyúzták, azt sem tudta, miért, –
Ne félj, én kicsi fiam!
Szép volt – emlékszel? – és szomorú,
mint Krisztus urunk a fán.
Tüzet gyujtottak alája, s apád
ott sült meg élve a fán. –
Ó, egyszerü történet ez,
oly egyszerű, mint a halál!
Apád kint lóg véres kötelen
s bennünk lakik a halál.
Apád kint lóg véres kötelen – –
Nincs könnyem, kicsi fiam;
Kiapadtak haldokló szemeim,
de ne sírj te se, kicsi fiam!
Erdő közepén, véres kötelen, –
Ki tudja, mi lesz veled?
– Ne szólj, ne sírj, csak dudolászd
együgyű énekemet…