Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnét jöttem;
szél hozott és szél visz el,
minek kérdjem, mért visz el?
Sohse néztem, merre jártam,
nagy hegyeknek kiabáltam;
jött az erdő: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam;
ijesztgettem: ott maradt,
cirógattam: elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm, aki nincs:
a világon senkim sincs.
Isten tudja, honnét jöttem,
köd előttem, köd mögöttem;
szél hozott és szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el!