Vers és valóság
Operáció után. 1 Azt hiszem, mindmáig egyetlenegyszer operáltak, 2 s ez is csak kisebb metszés volt jobb lábszáramon, a bokám fölött. A bajt egy légycsípés okozta: a Centrálban, ahova a harmincas évek végén, ekkor már csak magányosan bejártam, egy zöld színű csillogó légy az asztal alatt folyton csípte a lábamat – nem is volt illő dolog, hogy ilyen parasztpárti zümmögő ilyen urbánus helyen lebzseljen. De ott lebzselt és folyton csipdeste a zoknin át a bőrömet. Egy hét múlva úgynevezett flegmone alakult ki a csípés helyén: a bőr és a hús pirosodott és puhult, „mocsaras” lett, nyomásra nem rugódott vissza, mindjobban fájt, úgyhogy végül orvoshoz kellett menni. Kiderült, hogy nem nagy baj, de okvetlenül pihenés kell hozzá, mert a flegmone kórokozóit minden mozgás és nyomás virulensebbé teszi, a nyugalom pedig elaltatja. Manapság egy-két penicillininjekció nyilván napok alatt végezne velük. Nekem három hétig kellett ágyban feküdnöm. Roppant nehezen bírtam (különösen Erzsike miatt). Otthon feküdtem, mostani díványomon. Az is elsietve történt, hogy felkeltem. Visszaesés lett a vége, újabb két hetet feküdtem csak azért, mert két napra felkeltem. Az operáció különben egy 6 cm hosszú és talán 3-4 cm mély vágásból állt: le kellett csapolni a „mocsarat”. Emiatt két-három naponkint az orvos (neve nem jut eszembe, de bizalmas emberem volt, öregúr, a Fillér utcában lakott, 3 és öt-hat évvel később ővele kíséreltük meg, igen szerencsésen Erzsike csont-tbc-jének gyógyítását), 4 illetve később a szintén orvos fia tamponálta a sebet, hogy az élő hús össze ne forrjon. A fiatal orvos a Köröndön lakott (később nagy kommunista lett). Apjáról, mikor meghalt, verset írtam a Pesti Naplóba Egy orvos halálára címmel. 5 Az öregurat nem neveztem meg, de a bensőséges rajz és bizonyos külső (kerti) dolgok említése alapján az özvegy ráismert, hogy ez a férjére vonatkozik. Fel is hívott, és én megerősítettem a sejtelmében. – Nagyon dühített az otthoni vesztegzár: tulajdonképpen csak hangokból rakódott össze számomra az élet, az újuló tavasz és nyár. (Az operációt végignéztem.)
Jegyzetek
1 A vers Betegen a tavaszban címmel a Budapesti Szemle 1940. januári számában jelent meg; A cím téves, a betegség késő ősszel volt, sőt már havazott is akkor. (Ld. Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 298.)
3 Az orvos Dr. Lévai József m. kir. udvari tanácsos, kórházigazgató, sebész; Szabó Lőrinc megjegyzése szerint „az újságíró-egyesület szakorvosa”. Valójában a Rudolf tér (a mostani Jászai Mari tér) 6. szám alatt lakott. Az emlékezésnek ez a pontatlansága megismétlődik a Vers és valóság c. kötetben közölt Bizalmas adatok és megjegyzések VI. Erzsike c. részében: „dr. Lévai. Előbb a Köröndön, később a Fillér utca közepén lakott”. (Ld. Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 336.)
4 Legfeljebb csak öt-hat hónapról lehet szó, hiszen egy 1936 májusából datálható levelében maga biztatja Korzáti Erzsébetet Lévai dr. felkeresésére (ezúttal a helyes címet említve): „Mindenekelőtt azonban értesíts, hogy mikor vizsgáltathatod meg magadat rendesen. Én azt szeretném, ha dr. Lévai József főorvoshoz fordulnál. (M. is jónak találta.) Lévai az, aki engem operált az ősszel, kórházi igazgató volt, óriási praxisa van, nagyon kedves és okos ember. Lakása: Rudolf tér 6. III. em.” (Ld. Huszonöt év, i. m., 303., 178. sz. levél.) Egyébként már 1936 júliusában Korzáti Erzsébet Bakonybélben nyaral a dr. Lévai előírta kúra részeként, s innen küldi beszámolóit Szabó Lőrincnek. (Ld. Huszonöt év, i. m., 481–487. a 311–312. sz. levelek).