Mara lányai – A mitológiai történet szerint Sziddharta herceg egy fügefa
tövében meditált, amikor Mára, a Kísértő elküldte három lányát, hogy eltérítsék
lelki útján. A három lány nem jár sikerrel, mert Gótama remete meglátja valódi
énjüket. Markó István tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a hagyomány
szövegében Buddha nem a szomorúsága miatt küldi el a lányokat, mivel „a
szomorúság egy érzés, ami – a páli kánon, a függő keletkezés 12 láncszeme közül
az egyik, vagyis ismét – ragaszkodást szül, ami által nem következhetett volna
be a megvilágosodása.” (Markó István: „…akadtak jó, bölcs és szent emberek,
nem csak ebben a vén Európában!”: Szabó Lőrinc keleti eszmetársai, Forrás,
2011. 4. 48.)
Szomj, másik a Vágy s a / Nyugtalanság a harmadik – Valójában
hagyományosan a három dolog, aminek megtestesüléseként értelmezik a lányokat:
Tanhá (a vágyakozás), Arati (az unalom) és Rága (az érzékiség). Markó rámutat,
hogy a buddhista teológiában a „vágy”-at és a „szomj”-at valójában ugyanazzal a
kifejezéssel jelölik, a szanszkrit nyelv a „trsna”, a páli a „tanha” szót
használja e fogalom leírására. A három lány, a három megtestesülés és Mára
elérte volna célját, ha a költeményben a leírtak következtek volna be. Tehát a „szomorúság”
szó helytelen a versben, éppen megkérdőjelezhető „teológiai korrektsége” okán. (Markó
i. m., 47–48.)