Magyarázat

Makay Gusztáv
Nyitnikék 1

Hadd álljon itt, gyűjteményünk végén – a sok borongós vers után – a minden bajon, nehézségen diadalmasan felülemelkedő, télen is tavaszban reménykedő örök emberi életösztön szép dala, legnyugtalanabb, legszenve¬délyesebben kísérletező költőnk tollából! Szabó Lőrinc (1900–1957) a legbonyolultabb fejlődésű modern lírikusunk: élményekre éhes ösztöniség és mindenen átütő szellemiség, lét és tudat, lelkesedés és kétségbeesés, fény és árny, építő erő és tehetetlen anarchia, minden új hitet megragadó mohóság és mindenben megcsalódó kiábrándulás, ragyogó formaművészet és minden keretet szétrobbantó nyugtalanság ellentétes erői vívnak drámai küzdelmet fiatalkori lírájában. Csak a férfikor delén kezdett lehiggadni, s ennek a lassú megnyugvásnak talán éppen az a verseskötete a legjellemzőbb állomása, amelynek egyik darabja a Nyitnikék: az 1936-ban megjelent Különbéke. A kötet címe azt jelzi, hogy a lázongó költő különbékét kötött – legalábbis egy időre – a legyőzhetetlen világgal.
A fanyar beletörődés felé vezető úton a természet nyújtja számára a legmegbízhatóbb vigaszt. A természet, amelybe egykor panteista módra szeretett volna beleolvadni, most pedig enyhületet ad a vasárnapok kirándulásain – vagy egy-egy olyan jelképes örömével, amilyen a Nyitnikék füttyös éneke.
A vers maga árulja el megszületésének körülményeit. A költő havas, zúzmarás télen jár azon a tájon, amelyen nemrég még pipacsot nyitott a nyár. A hallgatag táj az elmúlás borongó hangulatával tölti el a kirándulót: a temetés, a fekete csontváz, a halotti csipke képzeteit idézi föl benne.
Ebbe a dermedt, néma tájba füttyent bele a madárdal. A nyitnikék: a cinege vagy széncinke, az őszi-téli tájban is vidám, fürge, kedves madár, a gyümölcsösökkel, szőlőskertekkel váltakozó dombosvidék hasznos és népszerű füttyöse. Fuvolás füttyszavát pontosan kottázza a költő: „Háromszor hármat lüktet a dala… két füttyre mindig kvart lefelé: vagyis három ütemben minden harmadik fütty négy hangközzel lejjebb hangzik. Ezt a kedves füttyjelet vidékenként másképp és másképp érti a népi fül. A Dunántúlon a „Kicsit-ér, kicsit-ér, kicsit-ér!” mondást hallja ki belőle, mintha a sárga-fekete-fehér kismadár a zsákmányul esett hernyót becsmérelné. Más vidékeken – az Alföldön és a Felső-Tisza vidékén (éppen ott, ahol Szabó Lőrinc gyermek- és ifjúkorát töltötte) – a szőlővidékekre jellemző „Nyitni kék!” értelmet tulajdonítanak neki. Ezzel figyelmezteti tavasz felé a kis cinke a szőlők műveseit, hogy „nyitni” kell a szőlőtőkét – azaz ki kell bontani a téli hideg ellen védő földtakarója alól. (A kék a kellene sok vidéken használatos népnyelvi alakja.)
A cinege egyébként valósággal „irodalmi madár”. Nemcsak Kisfaludy Károly és Vörösmarty költeményeiben bukkan fel, hanem komoly szerepet játszik Petőfi Három madár című versében is, amelyben a költő kedvesének, Júliának szívét a fülemiléhez, lelkét a sashoz, kedélyét pedig a cinegéhez hasonlítja. Petőfi jellemzése azért érdekes, mert pontosan fedi azt a szerepet, amelyet a cinke Szabó Lőrinc költeményében játszik. „Három madár van, akit szeretek” – így kezdődik a Petőfi-vers.

Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyörész,
Vígan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kísérni őt a szem. –
Kedélyed e cinege, kedvesem . . .

A Nyitnikék téllel dacoló, bátor tavaszi jelszava ébreszti rá Szabó Lőrincet, hogy neki is „bírni és bízni illenék”: bírni a tél és a sors mostohaságait, és bízni, remélni a jobb jövőben. A téli táj, a „néma föld” is a tavaszra gondol, s a költő szíve is megtelik újra hittel, vággyal és reménnyel.
Bravúros, ahogy a költő – legkiválóbb formaművészeink egyike – a rövid verssorokkal, a miniatűr versszakokkal és az ereszkedő jellegű (daktilusos és troheusos) időmértékes ritmussal aláfesti a vers kétféle hangulatát. A tájat leíró első nyolc versszakban önkéntelenül összeolvasunk két-két sort, és így lassúbb a ritmus, a borús, téli hangulatnak megfelelően. A cinke-fütty hatására a ritmus is lüktetőbbé, könnyeddé élénkül, és a vers egészé¬ben bizakodó, derűs hangulatot áraszt. Első pillantásra azt hinnénk, hogy a versszakok azonos összetételűek. Pedig a páratlan sorok öt és hét szótag között váltakoznak, a párosak hol öt, hol négy, hol meg hét szótagosak: a költő szándékosan kerüli a monoton ritmust, amely kattogóvá unalma- sítaná a verset. Ugyanezért csak egy keresztező rímpár cseng össze szaka¬szonként, a páratlan sorok rímtelenek.
A költemény legfőbb mondanivalója az utolsó két sorban toppan elő: a költő nemcsak önmagát biztatja reménykedő tavaszvárásra, hanem azt a vágyát is kifejezi, hogy verse nyissa ki az emberek szívét, hántsa le róla a téli mezt.