Vers és valóság
Talán csúcsverse ennek a már régóta tartó magányvers-sorozatnak. A címhez: én megvettem, olvastam, szerettem, sőt be is köttettem s könyvtáramban ma is őrzöm Stirnernek Der Einzige und sein Eigentum című munkáját. 1 A világtörténelem gúnya, hogy ez az ember, az egoizmus cápája, nyomorúságban halt meg, talán éppen éhen halt. A közvetlenül kiváltó oka a versnek mindamellett nem az individualista lelkiállapot önvizsgálata volt, hanem szerelmi ösztön és elégedetlenség. Erre mutatnak a „látszat rácsai”, továbbá az, hogy: „Bűn? Nekik, s ha kiderűl!” És mégis némi panteista remény.
Jegyzetek
1 Max Stirner (1806–1856) filozófus. Fő műve: Der Einzige und sein Eigentum (Az egyszeri egyén és tulajdona, 1845). Tanítása: az egyén feletti általános, legyen az fogalom, eszme, vallás mind-mind puszta elvonatkoztatás, fikció. Szerepük az egyéni gondolkodás, sőt az egyéniség megszűntetése, intézményes céljuk pedig: uralkodni az individuum gondolkodásán és életén. Eszerint az Emberiségre, Istenre, Társadalomra, Észre, Nemzetre, Törvényre, Államra, Jóra és Rosszra, Erkölcsre stb. való hivatkozás közös lényege az egyedi ember igába hajtására való törekvés. Koncepciójának magva: az Énnek mint az „egyetlen egyes”-nek minden nembeli, politikai vagy társadalmi vonatkozás nélküli közvetlen kultusza, így etikai szkepticizmusa és szubjektív idealizmusa szembenáll mindenfajta morállal, állammal, társadalommal, szocializmusmal, liberalizmussal. Filozófiájának végső célja az individuum, az egyén korlátlan akarati és cselekvési szabadságának kivívása minden doktrínával, idealizmussal elnyomással szemben. A költő könyvtárában a Reclams Bibliothek Lipcsei é. n. kiadása található. (A Vers és valóság fennmaradt gépiratán „Einzelne” alakban, nyilván íráshibaként áll a címbeli „Einzige” szó.) A Te meg a világot érintő Striner-hatásra először Baránszky-Jób László mutatott rá: ld. Baránszky-Jób László: A huszonhatodik év világa; A józan költő: Szabó Lőrinc „költőietlen” költészete = uő: Élmény és gondolat, Magvető, Bp. 1978, 154–183; 190–191. Max Stirnernek Szabó Lőrincre gyakorolt befolyását Kabdebó Lóránt bontotta ki tanulmányában: Egy költői beszédmód filozófiai átalakulása: Szabó Lőrinc és Max Stirner, Filozófiai Szemle, 1995. 1–2. 133–152.; kötetben átdolgozva és kibővítve: uő: Lázadástól a különbékéig = uő: Szabó Lőrinc „pere”, Argumentum, Bp. 2006, 37–68.