Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Fegyelmezett, de fokozódó erejű változatai a kétségbeesett magánynak és vitatkozás a „többiekkel”, a közösségi elméletekkel. Nem is sejtettem, hogy ilyen hatalmasan foglalkoztattak akkor ezek a kérdések. Az „ezüstlábú patak” mintha valami angol reneszánsz emléket villantana: silver-footed brook… Ugyanaz az ember vergődik itt, aki a Feliratot írta: „láncban, fulladva, romok alatt építem az eget”. Az a sor, hogy „van, aki bölcs és jót akar, de mit ér, ha vak?” kimondatlanul s egyébként felismerhetetlenül Babitsra mutat. Bölcsnek, jóakarónak, de vaknak voltam kénytelen tartani. 1 Úgy látszik, ez az ő „vaksága” később is erősen foglalkoztatott, ahogyan a Különbéke című kötet Tékozló fiú (1936) című versében részletesen kifejtem. 2 „Magad vagy, Ember, a hadsereged” – Csak magad, egyedül magad! 3

Jegyzetek

1 A Tücsökzene 243. Babits című versében is: „Láss már, égi Vak!”

2 Valójában nem csak a Tékozló fiú, hanem a szintén Babitsot idéző A tékozló fiú csalódása c. versben is. Ld. az azzal kapcsolatosan a Szabó Lőrinc által elmondottakat.

3 A Vers és valóság gépiratán az idézőjel az „egyedül magad!” után záródik, ez azonban a kommentárokat lejegyző gépelő tévedése, hiszen ez a vers nem tartalmaz ilyen sort.