Magyarázat

Amikor e verset a kötetbe rendezi, itt is elhagyja a végletes stíluselemeiben még a megelőző korszakához kötődő, azzal polemizáló megoldást, már csak azt a következtetést rögzíti, melyhez az előző változatban a felkiáltójel után jutunk, az írásjel figyelmeztetése után visszagondolva, ismét átélve a versszak ellentéteit. Ugyanakkor az eredetileg, a felkiáltójellel lezárt szöveg változtathatatlanság-szuggesztiójával szemben a kérdőjeles zárás több szólamú, az ekkori Szabó Lőrinc-i verstípusnak megfelelőbb: a befejezetlenséget, a megfellebbezhetőséget, a parancson való kifogás esélyét is magában hordja:

1930: De vigyázz: parancsok s tények csatáznak istentelen; vannak bitangok s mégy halni másnak hogy haszna legyen!

1932: De vigyázz: parancsok öklöznek előre könyörtelen; s te mégy, hogy a zsarnok másnak belőle haszna legyen?

(Kabdebó Lóránt: Útkeresés és különbéke: Szabó Lőrinc 1929–1944, Szépirodalmi, Bp., 1974, 399.)