Vers és valóság
Az előzőek ismétlése sokkal keményebben az eddigi vaskongásnál is. Figyelemre méltó a sorok változó hossza a strófákban: maximális tömörségre igyekeztem, kép- és szín nélkül, a brutális valóság ábrázolására. Valami háborúellenes érzést, antimilitarista riadalmat érzek, jogosan, benne; de már nem tudom, az mi lehetett. (Ennél a versnél olvastam életemben először egy könyvben azt a bejegyzést, hogy „zseniális”. Szántó Rudiné megjegyzése volt, 1 aki később öngyilkos lett.)
Jegyzetek
1 Szántó Rudolfnak (1900–1943) – akinek Szabó Lőrinc az 1932-es kötet alkalmával a Hazám c. verset ajánlotta – több felesége volt: az első Simon Stefánia (Stefi), a második Bródy Lili (1905–1962) írónő. A harmadik Aliz, akivel Szabó Lőrinc – naplófeljegyzései tanúsága szerint – 1945-ben, már férje halála után ismerkedett meg: „Este Szántó Rudiné, az új. Érdekes véletlen, nem ismertük személyesen egymást. Tudom, hogy az Andrássy 60.-ban dolgozik.” Ugyanebben az évben több alkalommal találkoztak. Feltehető, hogy mint államvédelmis beosztott segítségére lehetett a költőnek. Ld. Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 379, 395, 399, 408, 789, 795, 796, 798.