Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Ez már igen! Rendkívül szeretem, rendkívül sok titkomat rejtettem bele (amelyről csak az Íródeákom tud). Ezek a titkok azokról a lélektani és testi tapasztalatokról szólnak, amelyeket az ópium, a morfium, a kokain és amihez csak hozzájutottam, keltettek bennem. 1 Ezekhez a mérgekhez 16-17 éves koromban kapcsoltak az első kíváncsiságok: Baudelaire irodalmi hatása az életre, egy világháborús kórházi ápolónő meggondolatlan ajándéka, akitől kokainoldatot kaptam, fogfájás rögtöni megszüntetésére. Most mindehhez járult az átmeneti szakítás gyötrelme Erzsikével és a házasságom teljes, átmeneti felbomlása. Tehát amikor én a „por”-ról beszélek, melyet „beveszek”, az nem egyszerűen csak afféle tapasztalat, amilyenre mindenki szert tesz, aki aszpirint vesz be. De különben is ezek a lelki helyzetek és a velük járt titkolózás és a leleplezés félelme s a képzelet játéka, melyet megindítottak nemkívánatosságukban is, nagyon alkalmasak rá, hogy megfelelően fogékony lelkeket hosszú-hosszú órákon át egészen egzotikus világban egészen különleges intenzitással lebegtessenek. Az én egzotikus tájaim a saját húsom belső vidékei voltak. Egészen bizonyos, hogy hatalmasan hozzájárultak az érlelésemhez, a lelkihez. Én ezt a verset egészen különlegesen nagynak, igaznak és precíznek gondolom, orvosok taníthatnák és pszichológusok, amiről szól. Olyan élő melegséggel borul benne körénk a kis világ és a nagy világ, mint a szerelem.

Jegyzetek

1 Némiképp emiatt a Halálfélelem testvérdarabjának tartotta a költeményt. Ld. a Halálfélelem Vers és valóság-kommentárját.