Vers és valóság
Bizonyítéka annak, hogy a nyomorúság szülte idegbaj miatt voltam csak pesszimista. A pénz, melyet motívumként már az első sor megüt s amely ekkor megjött, egy Baumgarten-díj volt. 1 (Összesen három ízben kaptam.) Csakugyan, mennyit „rágalmaztam az életet”! Igazi lelki egyensúlyt azonban így nem szereztem. Hiszen annyian s oly régóta marcangoltak már! (Hát még azután!…) A befagyott pocsolya hártyás jegét ez után a vers után nagyon sokszor kezdtem prózában és versben viszontlátni, amit csak azért említek, mert igazolja hitemet, hogy a költők tanítják érzékelni, érezni egymást és az embereket, illetve az efféléket kifejezni.