Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Úgy látszik, itt következik a kötet egzotikus része, azazhogy már a Varázsló illatokkal elkezdődött. Az orrszarvúval mintegy tízévnyi buddhista foglalkozás ismertetett meg, azt hiszem, Buddhának van is valami ilyen prédikációja, 1 talán Oldenberg Reden des Buddha című könyvében olvastam róla. 2 A vers azonban az én szerkesztményem, a hindu szöveg próza és prédikáció. Én csak az ismétlődő felszólítást vettem át, a magányba vonulás tanácsát. A keretet is én adtam az egésznek, és nyilvánvaló, hogy az egész Ének egy sűrített lelki fejlődéstörténet, belevéve az erotizmusomat, idealisztikus politikai-szociális becsvágyaimat, a magam megutálását, egyedüllétbe vonulásomat stb. A végén én „magammal” beszéltem! A refrén a buddhista imahengerek, imamalmok egyforma forgását akarja érzékeltetni, de kiderül, hogy imamalom a remete szava éppúgy, mint egy bizonyos örök hang, a lombringás, a patakcsobogás, a visszhang, sőt maga a némaság is.
Még később egy ennél is szörnyetegebb buddhista verset is írtam, teljesen rokon témájút, a „legmagasabbrendű buddhizmus” nézőpontjából szólót; címe az, hogy Buddha válaszol.