Ćurković-Major Franciska
Szabó Lőrinc kelet-adriai utazásai
Második kelet-adriai út
(Részlet)
1
A Lóci és a szakadék keletkezésének körülményeire Szabó Lőrinc maga
utal a Cattarói-öbölbe és Cetinjébe tett kirándulás után, 1937. július 18-ai,
feleségének írt levelében. A raguzai nyaralás negyedik napján, még a kirándulás
előtt, a házi strandon fürödtek. „Visszajövet a zerge módra ugráló Lóci egyszer
csak előrerohant, [...] s hirtelen üvölteni kezdett. Mindenki azt hitte, már
lent van a 30-50 méteres mélységben a parti sziklákon.”
2
Ez az
eset lehetett a verset kiváltó esemény. Az, ami az elesés ténye és a vershelyzet
között van, természetesen találgatás tárgya lehet. A költeményt magyarázva a
költő a következőképpen emlékezett vissza a történtekre: „[A panzió, ahol
megszálltak] egy nagy öböl partján állt, az út rajta (nem tudom milyen)
félszigetre vitt, a ház kertjénél és az egész környéken igen meredek és mély
part szakadt alá a vízig. Ott történt az az ijesztő kis eset, amelyről a vers
szól.”
3
Meg kell azonban jegyezni, hogy amint az az idézetből is
látható, mintegy húsz év távlatából Szabó Lőrinc sem emlékezhetett pontosan a
helyszínre. Arról, hogy Lóci elesésének helye valóban a meredek szirt szélén
vagy ahhoz akár közel lehetett, lehetne vitázni, azonosítani azonban, bármilyen
csábító feladatnak tűnik is, felelőtlenség lenne. Néhány dologban mégis biztosak
lehetünk: a környék, elsősorban a „házi strand” helyszíne azóta ugyan
nagymértékben megváltozott, az azonban tény, hogy a panzió nem közvetlenül az
öböl, vagyis a tenger partján állt. A helyszín ismeretében két lehetőséget
tehetünk fel: az egyikre a költő maga is utal, amikor azt írja, hogy a ház
kertjének végén meredek part van. Ez a part azonban nem a tenger felé szakad a
mélybe, hanem a kert mögötti utca felé. Ez az utca a Liechtensteinov put, a
Hotel Bellevue és a Put Iva Vojnovića között vezet le a tenger felé. Az utcát,
amint azt az utcanév táblán olvashatjuk, 1903-ban nyitották meg, tehát 1937-ben
is megvolt. Az utca jobb oldalán, a kert végében leszakadó part magassága 5-6
méter lehet, ami elég veszélyes magasság, de mégsem 30-50 méter, mint ahogyan
azt a költő levelében írja. Ahhoz, hogy a strandról jövő Lóci a házhoz érjen,
nem kellett errefelé futnia. A másik, talán valószínűbb lehetőség, hogy a
strandról jövet, nem ismerve kellően a terepet, Lóci túl messzire futott előre,
nem vette észre az ösvényt, amely a ház felé vezet, hanem tovább szaladva átért
arra a tengerfokra vagy annak egy részére, amely tengerfokban a Hotel Bellevue
előtti öböl befejeződik. Ezt az öblöt nem akármilyen part, hanem akár
ötven-hatvan méter magasra becsülhető, meredek sziklafalak övezik. A mai
Bellevue szálloda ezeknek a szikláknak az utca felőli belső oldalán van, a
strandja pedig lent a mélyben. Ha tehát ebbe az irányba futva esett el Lóci,
valóban nem nehéz elképzelnünk sem a gyermek, sem az utána igyekvő felnőttek
rémületét. Igaz ugyan, hogy Szabó Lőrinc utal a vers keletkezését kiváltó
eseményre és a helyszínre is, ugyanakkor azonban szem előtt kell tartanunk azt
is, mint ahogyan Korzáti Erzsébetnek írt levelében írta, hogy Lóci,
csíntalansága miatt, nap mint nap kerülhetett ilyen veszélyes helyzetbe.
4
E munka esetenként megkísérel rámutatni arra, hogy az említett versek
keletkezésének valóságos okai a kelet-adriai úton szerzett benyomásokra
vezethetők vissza, mégis meg kell hagynunk, hogy a versek minden egyes részlete
nem gyökereztethető egy konkrét valóságban, hanem a legkülönfélébb benyomások
összességének esetlegességében.
5
A rövid, három versszak alkotta vers, ahol a strófát négy, egyenként négy és fél
trocheusból álló sor képezi, és a sorokat két keresztrím kapcsolja össze,
találóan ábrázolja a helyzet kiváltotta hangulatot. A gyermek kiáltását követő
első mondat világosan vázolja a szituációt. Ezután a vers hangulatát majdnem
megbontó, csak röpkesége miatt odaillő, pergő dialógus következik. A versekre
általában nem jellemző a párbeszéd, ez estben azonban ez is költői eszköz, amely
a drámai hangulatot hivatott kifejezni. Az apa félelmet felváltó aggódását, azt,
hogyan magyarázza meg a gyereknek a viselkedéséből adódóan nagyon is közel
került halál fogalmát, a néhány félig kimondott gondolat is finoman érzékelteti.
Csak a gyermek számára felfoghatatlan halál kimondását elkerülni, enyhíteni
akaró mondat teljes. Erre az óvatosságra következik a mesteri válasz, a kisfiú
döbbenetes felismerése, és ez a felkiáltás visszhangzik bennünk tovább annak
ellenére, hogy ezután következik a talán nem sokat mondó, de csillapítani akaró,
közömbös „mondta ő” befejezés. Nem a kisfiú mondata hordozza a vers lényegét,
hanem az a gondolatáradat, amelyet ezek a szavak elindítanak az olvasóban.
Megrendítően rímel erre a pár pillanatig tartó, a halál közelségének gondolatát
felvillantó versre az a fájdalmas „háromszázöt perc”, amikor a felnőtt Lóci húsz
évvel a raguzai esemény után a költő halálos ágya mellett, apjától búcsúzva
ismét szembe nézett a halál tényével, ugyanakkor azonban eszébe jutott a
dalmáciai utazásuk is: Raguzában a Stefany panzió és az Óváros, majd Arbe
szigetén a pad, ahova Szabó Lőrinc bevéste a két Klára nevét.