Magyarázat


Ćurković-Major Franciska
Szabó Lőrinc kelet-adriai utazásai
Második kelet-adriai út
(Részlet) 1

A Lóci és a szakadék keletkezésének körülményeire Szabó Lőrinc maga utal a Cattarói-öbölbe és Cetinjébe tett kirándulás után, 1937. július 18-ai, feleségének írt levelében. A raguzai nyaralás negyedik napján, még a kirándulás előtt, a házi strandon fürödtek. „Visszajövet a zerge módra ugráló Lóci egyszer csak előrerohant, [...] s hirtelen üvölteni kezdett. Mindenki azt hitte, már lent van a 30-50 méteres mélységben a parti sziklákon.” 2 Ez az eset lehetett a verset kiváltó esemény. Az, ami az elesés ténye és a vershelyzet között van, természetesen találgatás tárgya lehet. A költeményt magyarázva a költő a következőképpen emlékezett vissza a történtekre: „[A panzió, ahol megszálltak] egy nagy öböl partján állt, az út rajta (nem tudom milyen) félszigetre vitt, a ház kertjénél és az egész környéken igen meredek és mély part szakadt alá a vízig. Ott történt az az ijesztő kis eset, amelyről a vers szól.” 3 Meg kell azonban jegyezni, hogy amint az az idézetből is látható, mintegy húsz év távlatából Szabó Lőrinc sem emlékezhetett pontosan a helyszínre. Arról, hogy Lóci elesésének helye valóban a meredek szirt szélén vagy ahhoz akár közel lehetett, lehetne vitázni, azonosítani azonban, bármilyen csábító feladatnak tűnik is, felelőtlenség lenne. Néhány dologban mégis biztosak lehetünk: a környék, elsősorban a „házi strand” helyszíne azóta ugyan nagymértékben megváltozott, az azonban tény, hogy a panzió nem közvetlenül az öböl, vagyis a tenger partján állt. A helyszín ismeretében két lehetőséget tehetünk fel: az egyikre a költő maga is utal, amikor azt írja, hogy a ház kertjének végén meredek part van. Ez a part azonban nem a tenger felé szakad a mélybe, hanem a kert mögötti utca felé. Ez az utca a Liechtensteinov put, a Hotel Bellevue és a Put Iva Vojnovića között vezet le a tenger felé. Az utcát, amint azt az utcanév táblán olvashatjuk, 1903-ban nyitották meg, tehát 1937-ben is megvolt. Az utca jobb oldalán, a kert végében leszakadó part magassága 5-6 méter lehet, ami elég veszélyes magasság, de mégsem 30-50 méter, mint ahogyan azt a költő levelében írja. Ahhoz, hogy a strandról jövő Lóci a házhoz érjen, nem kellett errefelé futnia. A másik, talán valószínűbb lehetőség, hogy a strandról jövet, nem ismerve kellően a terepet, Lóci túl messzire futott előre, nem vette észre az ösvényt, amely a ház felé vezet, hanem tovább szaladva átért arra a tengerfokra vagy annak egy részére, amely tengerfokban a Hotel Bellevue előtti öböl befejeződik. Ezt az öblöt nem akármilyen part, hanem akár ötven-hatvan méter magasra becsülhető, meredek sziklafalak övezik. A mai Bellevue szálloda ezeknek a szikláknak az utca felőli belső oldalán van, a strandja pedig lent a mélyben. Ha tehát ebbe az irányba futva esett el Lóci, valóban nem nehéz elképzelnünk sem a gyermek, sem az utána igyekvő felnőttek rémületét. Igaz ugyan, hogy Szabó Lőrinc utal a vers keletkezését kiváltó eseményre és a helyszínre is, ugyanakkor azonban szem előtt kell tartanunk azt is, mint ahogyan Korzáti Erzsébetnek írt levelében írta, hogy Lóci, csíntalansága miatt, nap mint nap kerülhetett ilyen veszélyes helyzetbe. 4 E munka esetenként megkísérel rámutatni arra, hogy az említett versek keletkezésének valóságos okai a kelet-adriai úton szerzett benyomásokra vezethetők vissza, mégis meg kell hagynunk, hogy a versek minden egyes részlete nem gyökereztethető egy konkrét valóságban, hanem a legkülönfélébb benyomások összességének esetlegességében. 5
A rövid, három versszak alkotta vers, ahol a strófát négy, egyenként négy és fél trocheusból álló sor képezi, és a sorokat két keresztrím kapcsolja össze, találóan ábrázolja a helyzet kiváltotta hangulatot. A gyermek kiáltását követő első mondat világosan vázolja a szituációt. Ezután a vers hangulatát majdnem megbontó, csak röpkesége miatt odaillő, pergő dialógus következik. A versekre általában nem jellemző a párbeszéd, ez estben azonban ez is költői eszköz, amely a drámai hangulatot hivatott kifejezni. Az apa félelmet felváltó aggódását, azt, hogyan magyarázza meg a gyereknek a viselkedéséből adódóan nagyon is közel került halál fogalmát, a néhány félig kimondott gondolat is finoman érzékelteti. Csak a gyermek számára felfoghatatlan halál kimondását elkerülni, enyhíteni akaró mondat teljes. Erre az óvatosságra következik a mesteri válasz, a kisfiú döbbenetes felismerése, és ez a felkiáltás visszhangzik bennünk tovább annak ellenére, hogy ezután következik a talán nem sokat mondó, de csillapítani akaró, közömbös „mondta ő” befejezés. Nem a kisfiú mondata hordozza a vers lényegét, hanem az a gondolatáradat, amelyet ezek a szavak elindítanak az olvasóban. Megrendítően rímel erre a pár pillanatig tartó, a halál közelségének gondolatát felvillantó versre az a fájdalmas „háromszázöt perc”, amikor a felnőtt Lóci húsz évvel a raguzai esemény után a költő halálos ágya mellett, apjától búcsúzva ismét szembe nézett a halál tényével, ugyanakkor azonban eszébe jutott a dalmáciai utazásuk is: Raguzában a Stefany panzió és az Óváros, majd Arbe szigetén a pad, ahova Szabó Lőrinc bevéste a két Klára nevét.