Vers és valóság
Ezt meg a refrénjéért szeretem. Meg akartam mutatni a bravúrt, hogy egy közönséges káromkodást bele tudok venni a versbe, és el tudok fogadtatni az olvasóval. Nyilvánvaló, hogy először a refrén született meg. Ismétlődő fordulataiban valami burnsi s általában valami skót dalreminiszcenciát érzek. A káromkodás ellensúlyozásául, elfogadhatóvá tételéül volt szükség a refrénből kiütő bursikóz hangra. A három főstrófa pedig szokásos témaköröm újabb változata. Tréfából a 2. sornak azt a kifejezését, hogy „az volt a nagy baj”, úgy szoktam variálni, hogy „az volt az agybaj”. A „tisztálkodtam”-on a keresztényi önmarcangolást értettem. A „pénz beszélt, én meg ugattam”: A Sátán Műremekeit értettem rajta. Akkoriban némileg újrakezdődő figyelmem a politikára hozta magával az „önkormányzat” szó használatát. Irtózatosnak érzem a végét, de nekem ma is igen tetszik.