Vers és valóság
Nyilván egyike a szocialista hit hanyatlásának bennem. A „lenti proletár-kacagás”-t én a Gellérthegy és Rózsadomb villáiba felköltözött „boldogság” ellentéteként addig is gyűlöltem, túl dogmatikus elfogultságból, nyilván nagyon rideg osztályharcot szeretett volna a meggyőződésem. Ekkor azonban már ez a hit kételyekben szétoldódott, mindenütt keserűséget véltem látni, és ezért hirdettem, hogy bizony jobb, ha „örülünk akárminek”. Mert az élet maga édes, akármilyen nívón és rangon éljük.