hol a végső / menedék, hol az isten / kegyelme, ha nem / az
egyedül-irgalmas halálban? – Az önfeladás, az életből való menekülés e
megfogalmazása különös egyezéseket mutat Ferenczi Sándornak nem sokkal a vers
keletkezése előtt írt cikkének gondolataival: ,,A mai kor zavaros, nyugtalan,
izgalomtól fűtött napjaiban szokatlanul és rendkívüli mértékben gyakorolt
csábító hatást a megsemmisülés gondolata, a teljes nyugalom elképzelése.”
Végül is nincs a versben olyan konkrét, közvetlen ok, ami által a halálvágyat
valaminek a következményeként értékelhetnénk, vagyis az egyént meghatározó
totális lelkiállapotról van szó. A versben elmondottak mintegy előkészítik a
megsemmisülés vágyának kimondását, egy áttételes kapcsolódásra utalva. Ferenczi
is cikkében azt hangsúlyozta: „...az öngyilkosság tette tulajdonképpen
nem adott események következménye, hanem lappangó lelki depressziók balált
kereső kirobbanása.” Ld. Napjaink, járványok: Az öngyilkosság,
Magyarország, 1926. febr. 18.