Magyarázat

„...a kötet legfőbb tematikai újsága, a »technika csodáira ébredés«. [Rába György: Szabó Lőrinc, Akadémiai, Bp., 1972, 43.; Rába György: Szabó Lőrinc költészete, Valóság, 1964. 7. 26.] A háború alatt rohamosan induló, a békeidőben békés célokra fejlesztett technikai eszközök ihletői lesznek a kor művészetének. A gyorsvonat, autó, repülőgép ekkor válnak úgy általános közlekedési eszközzé, hogy még megtartják újdonságvarázsukat is. Az átlagember lelkesedését kielégítik a beszámolók, melyek nap nap után beszámolnak az egymást túlszárnyaló teljesítményekről. Az Est-lapokban színes riportokban foglalkoznak ezekkel, képeket közölnek, sőt a lap saját szenzációról is gondoskodik, munkatársát, Lestyán Sándort elküldi egy kísérleti repülőútra Ankaráig. De mindez már nem is olyan rendkívüli. Budapest felett városnéző repülőjárat van, és csak az osztrákok akadályozzák meg, hogy Londonnal repülőjárat kösse össze Magyarországot. A közlekedési eszközöknek ez a forradalma, a »legázolt kilométerek« élménye lelkes rajongást vált ki világszerte.

hullámzó inak-erek
pántjain bennem zúg a Pacific.

Ujjong hasonlatában Szabó Lőrinc; Honegger szimfonikus költeményt ír a gyorsvonatról (Pacific 231.), Cendrars a világutazás apoteózisát zengi, Paul Morand regényeiben ezt az életformát élik át az emberek, és a háború és béke technikai újdonságai ihletik képalkotásában József Attilát 1925−26-os expresszionista korszakában.
Ebben a száguldásban a távolságok is lecsökkennek. A fantázia reális álma a végtelen felé fordulhat. A tudományok fejlődése, a csillagászat eredményei a földön túli világot is megfoghatóvá teszik, az elérhetőség lehetőségét dajkálva. Mindebben Szabó Lőrinc a modern kultúra használható elemeire talál rá, a nagyvárosi hajszától eljut a természet fölé növő ember diadalittas élményéhez.
Az ezekből az eredményekből táplálkozó technikai optimizmus indokolt. Szabó Lőrinc a nyomasztó társadalmi problémák elől szökőben rátalál az egyetlen olyan útra, ahol az ujjongás eksztázisa egybeesik a haladás útjával. Szabó Lőrinc, ekkor a felfedezés izgalmában az expresszionista óda naiv diadalmámorával ünnepli az így megnyilatkozó emberi nagyságot.
Az eddigi elemzésből persze az is világos, hogy Szabó Lőrincnél ez a technikai
lelkesedés nem a tartalma ennek a típusnak, hanem csak a fantázia menekülésének egyik formája, nem végcél, hanem csak eszköz a költői program beteljesítésében.
(Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc lázadó évtizede, Szépirodalmi, Bp., 1970, 307–309.)