Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen;
lelkében lelkemet őrzi
s méhében a gyermekem.
És nézem, és sohse látom,
mert fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.
Virágzene, érthetetlen;
ki tudja: szeretem-e?
Az élet illata, zengő
fény- és illatzene.
Enyém volt s mégse enyém ma,
szeretőm és gyermekem, és
ha megállok előtte, a lelkem
rejtett belső remegés.
Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen;
lelkében lelkemet őrzi
s méhében a gyermekem.