Vers és valóság
Enyém volt s mégse enyém ma 1 – Ha becsületes akarok lenni, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, nagyon komplikált. Az ügyet szégyellhetem is, aztán meg lelkifurdalást érezhetek. E pillanatban eszembe jutott – majdnem teljes bizonyossággal – a név: K. M. Jaj, de undorodom magamtól! Egy kiadóhivatali tisztviselő asztaláról elvettem egyszer néhány olyan levelet, melyben az olvasók apróhirdetési szerelmi levelezőknek válaszoltak. E levelek közül kettőnek írójával kapcsolatot teremtettem, ez a K. M. volt az egyik, a pesti. 2 (A másik egy szarvasi lány volt.) 3 K. M. valahol a külső Lipótvárosban lakhatott, kültelki miliőben, nagyon finom és jólelkű lány volt, de rendkívül csúnya és vaskos. Úgy rémlik, nem leveleztem vele, csak felkerestem, aminek hallatlanul megörült, hiszen már tudott rólam mint költőről, és sose remélhette, hogy ilyenfajta embernek az útjába kerül. Szánalomból és valami kegyetlen tanulmányozói ösztönből lehettem csak vele, ő persze igyekezett tapintatosságok révén is valamennyire megtartani magának. Már az első alkalommal… (nem fejezem be). Ritkán találkoztunk, de az ismeretséget nem volt könnyű lebontani, éppen a szánalom miatt és az én telhetetlen aljasságom miatt. Borzasztóan hatott rám, hogy épp ez a nő, akivel oly kelletlenül voltam együtt, és legfőképpen csak azért, mert olyan túlvilági élménynek tekintett irodalmi mámorában, az első hetekben teherbe került tőlem. Szerencsére a magzat egy hajnalban magától eltávozott. Ezt kora reggel betelefonálta nekem a szerkesztőségbe valamilyen nőismerőse, aki tudott a dolgunkról, és ekkor nekem orvost és kórházat kellett szereznem neki. Irtózatosan utáltam az ügyet és magamat, s amellett folyton bocsánatot kértem gondolatban tőle. A vers eredeti formája tiszta hazugság lehetett, egzaltált és százszor élettelenné szűrt átköltése a valónak, s valami utalást is tartalmazhatott a „gyermekre”. 4 De azért külsőleg elég becsületesen lebonyolítottam a szükségeset, és azt hiszem, a továbbiakban tartózkodtam tőle. Amilyen alázatos volt, nem is kívánta. Gondolom, 5 vagy 10 évvel később mintha megint találkoztunk volna. Nem ment férjhez, még mindig életének szomorú nagy élménye lehettem. (Akkor már nem voltam szerelmileg vele.) Aztán valaki később, talán a már említett barátnő írta, hogy szegény lány meghalt. Foglalkozása tisztviselőnő volt. Néhány hónapig lehettünk csak együtt szerelmileg, ritkán. Én erre a dologra évtizedek óta nem gondoltam már, és most is bánt az emlék.
Jegyzetek
1
Az emlékezés gépiratán a címben a ma szó helyett már áll.
4
Ez volt Szabó Lőrinc első Az Est-lapokban megjelent verse (Virágzene címmel, Pesti Napló, 1923. febr. 11., 6.). Csak a korábbi változat (1923) tartalmaz erre utalást.