Vers és valóság
Na, végre egy jelentős (és csaknem szörnyű) érzés jelentősebb feldolgozása. Kláráról szól, a feleségemről. Nyilván a lelkifurdalás és bűntudat első drasztikus megnyilatkozása és rögtön vele a szégyenkezés az érzés miatt. Az önzés és a lelkifurdalás együtt. A sokféle szeretősdi és kaland miatt nem tudtam teljesen feloldódni abban, aki létével tiltott a rendetlenségeimtől; „viperá”-nak mondom, pedig a viperák bennem nyüzsögtek. A részleteket nagyon pontosan elmondja a vers, amely – most látom – beletartozik a Semmiért Egészen és a Rossz férj panasza stb. témakörbe. 1 Üllői út 31. sz. alatt laktunk ebben az időben, 2 és nyilvánvalóan Kisklára születését vártuk. 3 Én sokat szidtam mindenfelé Klárát, sokat haragudtam rá; de mindig tudtam, hogy nagy szükségem van rá, hogy az ő hűsége és megbízhatósága milyen menedéket ad nekem az életemben.
A vers már „öreg” Nyugat-költők és feleségeik körében is meglehetős szenzációt keltett.
Jegyzetek
1
Ld. a Te meg a világ illetve a Harc az ünnepért kötetben az említett verseknél.
2
1922. január 2-tól laktak itt albérletben (fszt. 3).
3
Kisklára 1923. április 8-án született; a vers a Nyugat, 1922. 15–16. (augusztus 1-jei) számában jelent meg.