Vers és valóság
Nagyon bonyolult, több személyt keverő és lényegében anyagtalan kompozíció. Kétségtelenül benne van (bár magam sem hittem volna, hogy ilyen sokszor feltűnt még benne a szakításunk után) D. Kató emléke. 1 Katóval („fiúsra nyírt hajad”) lehet, hogy így, képzeletben éltem ki ezt a vágyat, amit másképp nem lehetett. Lehet azonban, hogy ezt a verset csak utólag fogadtam el Kató emlékének, éspedig azért, mert mások (elsősorban családom tagjai) rá vonatkoztatták és bosszantottak vele. Sokkal több köze volt hasonló helyzethez Zorkának, 2 akihez eszerint ez már mint harmadik vers kapcsolódik: vele ugyanis volt ilyen kirándulásunk, közvetlenül azelőtt, amikor ez a szép és izgalmas lány, akihez – mint már mondtam – boldog és komoly, csak – miatta – túl rövid szerelem fűzött engem, sajnos, elhagyni készült. A vers vége arra céloz, hogy a lánynak valami más, bánatos új szerelme lehetett, és én, mialatt engem boldogított, rájöttem, hogy tulajdonképpen felejtetni akarja általam azt a másikat. A bakonybeli utazás teljes kitalálás, Tihanyon csak áthajóztam és egyedül.
(Egy Tücsökzene-beli versben a lánynak és a fiúnak komplikált erotikus lélekkeverése világosabban kifejeződik, a tihanyi kaland fikciójának megtartásával.) 3
Jegyzetek
1
Dienes Kató, Czellár Ferencné. Ld. a Pillanatok c. vershez kapcsolódó emlékezést és annak jegyzetét.
2
Bányai Zorka. Ld. a Hajnali burleszk c. vershez kapcsolódó emlékezést és annak jegyzetét.
3
A Tücsökzene 253. Tihany c. verse. A Vers és valóság hozzá kapcsolódó emékezéséből: „Mikor ezt írtam, és ezt a címet adtam, még nem tudtam, hogy a félsziget úgy eljegyez magának. A vers két vagy három tényleges lányt vagy asszonyt és egy konstrukciót kever össze. Az első D. Katóról beszél és részben kivonatolja a Kalibánból a Tihany partján a hegy alatt című versemet. Ebben a rövid hajú nő D. Kató volt, egyébként az egész csak fantazmagória, és azért íródott, hogy egyáltalán írhassak, és ezzel végleg szakítsak vele. (Ezt a Kalibán-beli versről mondom.) A másik nő Zorka, akivel terveztünk ilyen utat. A hét csillag meseszerű képhasználat, nemzetközileg ismert költői fordulat, D. Katónak szólt. A következő és az azután következő sorban a ,,szomorú” és a ,,túlboldog fiú” Zorkának. ,,Sírsz?” = szintén Zorka. Valami bánata volt neki (s emiatt nekem is), amikor elhagyott. Nyilván vergődött valakiért. Erre mutat az is, hogy oly nagyon (elkeseredetten) csókolt. A másfél utolsó sorban a ,,Vége?” szó annyi, mint ,,vége a szerelmünknek?”. Az utolsó sor egy nagyerdei Kató-vers zárósorával azonos. Hiszen itt is a régi bizonytalanság ismétlődött. Tihanyba pedig azért tevődött a színtér, mert a régi Katóval, majd Zorkával kapcsolatos képzelgés már amúgy is Tihanyba helyezte az ábrándot.” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 241.)