Ázott fák közt borzong az este,
rablók settengenek körötted,
hallgat a fűjáró tücsök,
ropogva nyujtózik az erdő.
Kövek másznak ki az utakra,
sötét remegés a világ;
sietnél, de tétova lábad
bátortalan tapogatózik.
Megállsz; csönd, semmi; hátrafordulsz,
a csönd szívedbe merevül
és istenhez sikolt a lelked,
ha egy-egy ág hajadba markol.