Rigós erdőkben bujdosó nap, csigák most-ázott füveken; milyen jó szállni, mint a csónak, s nem érezni, hogy köveken fekszünk, – s így nézni, hogy a fű is, ha picike és egyszerű is, époly dicső s szép, mint a tónak vizéből visszakacagó nap!
