X. Mondják, hogy szép
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Őszinte legyek? Tekintve, hogy egyik személy sem él, talán már megtehetem. A dolog egyébként sem egészen ismeretlen. Az öreg Rippl mestert 1 megismertem a Centrálban 2 19 őszén vagy 20 elején. Többször vacsoráztunk is együtt a kávéházban, középtájon, a nagy óra előtt a kerek asztalnál. Megszeretett az öreg. Fiatal voltam és rendkívül szerelemvágyó. Ekkor már rég ifjú barátnője volt az öregúrnak az a fiatal lány, akit igen sok rajzon vagy festményen is megörökíthetett, a nevezetes Zorka. 3 Egy tanárbarátjának volt a lánya, a Keleti mellett, azt hiszem, az Elemér utcában lakott. 4 Rippl az ifjúságot csodálta és élvezte benne, s képekkel segítette az árva lányt és édesanyját. Hűséget nyilván nem is kívánt tőle, sokkal bohémabb és tapasztaltabb volt. Zorkával tehát megismerkedtem a Centrálban, és másnapra randevút beszéltünk meg; eléggé összebújva beszélgettünk, az öregúr mosolygott rajtunk. Én még nem ismertem Pest környékét, Zorka volt a kalauz. A Sváb-hegyre, onnan az Erzsébet kilátóra vitt. Középtavasz lehetett. A Normafa táján, aztán a ligetben sokat csókolóztunk, rengeteg szúnyog csípett. A kilátóba is fölmentünk, majd alatta az akkor még fennállott vadászkastélyszerű vendéglőben ettünk. Engem nagyon boldoggá tett a nap és a lány. Sohase tudtam örvendező mosoly nélkül gondolni Zorkára. A madarak szerelmi dala a versben a mi mámorunkat óhajtja jelezni, miattuk nem éreztük a szúnyogokat. Zorkának vörösesbarna haja volt (nem tudom, valódi színű-e), tehát a megjelölés, hogy bronz, jogos. Nagy szeme és ő maga hamar sértődékeny. Mindenesetre sokan udvaroltak neki, Ripplnek egész környezete, ő volt az első híres nő, akit megismertem. Egyébként velem egykorú lehetett, vagy egy kicsit idősebb. Mint a Rippl-festmények is mutatják, az álla félrecsúszott és hegyes volt, erre utal a vers. Tudta, hogy versemet a kirándulásunkról írtam. Később is sokszor meglátogatott a Reviczky u. 7.-ben B.-nál, 5 én meg őt az Elemér utcában. Majd elmaradt tőlem, elhódította igen sok hódolójának valamelyike. Családi kapcsolat is kialakult valamennyire köztünk a házasságom után, szeretettel fogadta Klára jelentkezését az életemben, Klára udvariasan őt, de sokkal hidegebben. A Kisklára születésének emlékére egy dedikált Rippl-R.-rajzot is adott nekünk. (Most is megvan. 6) Zorka végül eltűnt, sok-sok év múltán; színésznő húga a 30-as évek vége felé olyasmit említett, hogy Spanyolországba került és egy ezredesnek lett volna a felesége. Másvalaki (magyar férfi) is említette akkoriban, hogy Zorkával váratlanul egy fülkében utazott Spanyolországba. A családról évtizedek óta semmit sem tudok. A Tücsökzenében sok mindenféle áttétellel leplezve és jelezve egy vers erről a komplikált R-R.-viszonyról szól és a Zorka-közjátékról. A Május (267.) című vers, a végén a szintetikus a priori ítéletekről esik szó. Az öreg művészt ugyanis itt pár sor erejéig összekevertem mesteremnek, Babits Mihálynak a figurájával. Külön említenem kell a vers 5. sorában azt a kifejezést, hogy „csúnya, fekete fiú”. Ez Babitshoz és Csinszkához (Ady özvegyéhez) fűződik. Cs.-nak nem sikerült Babitsot elcsábítania… (1919–20 táján)… Csinszka állítólag ezért megundorodott Babitstól és társasági ellentámadásba ment át, és rengeteget gúnyolódott Mihályon, már mint Márffyné. 7 Ekkoriban azonban még engem hitt a veresége okának, és kurta feljegyzésben követelte Mihálytól, hogy dobja ki azt a „csúnya, fekete fiút”. Nekem ez a kifejezés sokáig nagyon fájt, annál inkább, mert igaz volt. Ennélfogva, hogy a körülrajongott Zorka egy időre megszeretett, rendkívül gyógyította önérzetem sebét. A verset klasszikus tisztaságú rajznak tartom.

Jegyzetek

1 Rippl-Rónai József (1861–1927), festőművész.

2 Centrál kávéház, 1887 óta működött. Quittner Zsigmond tervezte, és Seemann Károly alakította ki veje Frankl Bertalan részére. Mint ahogyan neve is utal rá, a kávéház központi helyen állt az V. ker. Károlyi Mihály u. 9. sz. alatt, kulturális intézmények, újságszerkesztőségek, nyomdák közelében. A régi Centrál belsőépítészeti kialakítását a század első évtizedeiben a historizáló eklektika jellemezte, berendezését tonett székek, öntöttvas lábakon áló márványasztalok, perzsaszőnyegek, plüssfotelek, angol bőrgarnitúrák alkották, a falakon grafikákat, tükröket helyeztek el. 1905-től Mészáros Győző vette át a kávéház vezetését, ekkor alakult ki a helyre oly jellemző szellemi élet. Az ún. „Tudósasztal” körül megtalálható volt Gombocz Zoltán, Eckhardt Sándor, Szekfű Gyula, a „Kerek Asztal”-nál Kiss József és A Hét társasága. A Nyugat írói közül is sokan mindennaposak voltak e helyen; itt alapították a lapot, s mondhatni 1919-ben ide tért vissza a lap szerkesztősége a New York kávéházból. Később a népi írók közül Kodolányi János, Féja Géza, Illyés Gyula és Tamási Áron látogatta. A hely emlékét Szabó Lőrinc is megörökítette a Tücsökzenében. 1946-tól eszpresszóként működött, 1949. júl. 2-án már államosították. Későbbi tulajdonosai: a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat, 1953-tól a Közlekedési Építő Vállalat (itt volt 1963-ig a Metro-klub). 1964-ben a Művelődési Minisztérium határozata alapján az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez került menza és klub céljaira (Eötvös Klub). 1993-tól játékterem üzemelt itt. 2000. jan. 26-tól működik újból a Centrál kávéház.

3 Bányai Zorka, Rippl-Rónai József modellje.

4 Elemér utca: most Marek Jenő utca.

5 Babits Mihálynál.

6 A család tulajdonában egy papírszalvétára készített rajzolat.

7 Boncza Berta (1894–1934), Ady Endre felesége, második férje Márffy Ödön festőművész.