III. Este
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Költők beszélnek a tavasz lázában fogant első versükről 1

Egyszerre jelentkeztem az irodalomban eredeti versekkel és műfordításokkal. Pestre kerülve, mint fiatal katona, először Babits Mihályt kerestem fel. Ő nagyon hamar megtisztelt barátságával, és áthatott azzal az irodalmi szemlélettel, amelyet manapság már nem sokan képviselünk. Babits „egészen jónak” találta verseimet, de azt mondta, hogy rövid időn belül (mint a műfordításaimból látja), sokkal jobbat, eredetibbet fogok írni: várjunk tehát a publikálással! Várni azonban azért is kellett, mert a kommün betiltotta az irodalmi lapokat, majd papírhiány miatt csak üggyel-bajjal tudtak megjelenni, s a már beérkezett írók felgyűlt termésének is alig jutott tér. Mindamellett egy vagy másfél évvel a Babitscsal történt első találkozás után, 1920 elején, megjelent a Nyugatban 25 kis versfordításom, majd kevéssel később saját verseimet is közölni kezdték. 2 Egész pontosan nem emlékszem már, melyik volt az első kinyomtatott versem. Mindenesetre a legelsők közé tartozott az a tizenkét darab, amelyet Dunántúli idillek címmel közölt a Nyugat, s amely formában, hangban és témakörben megadta első kötetemnek az alapját. Ez a könyvem Föld, erdő, isten címmel 1922-ben jelent meg a Knernél, Gyomán, néhai Király György 3 barátom ajánlására. Tizenöt évvel később még ezeket a verseket is átsimítottam. 4 A honorárium? Már nem emlékszem rá, a papírkoronás árak különben is megtévesztenék a mai olvasót. Úgy rémlik egy vers árából – amúgy diákosan –, három-négy napig kosztolhattam. Kner Imre „gavallérosan” fizetett a könyvemért: morális kötelezettségnek tartja, hogy (ha már kiad valamit), becsületesen honorálja az írót.

Jegyzetek

1 Megj.: Új Magyarság VI. évf. 1937. 70. sz. márc. 28. 17. p. A politikai napilap felelős szerkesztője Milotay István volt. Nyilatkozott még: Babits Mihály, Zilahy Lajos és Áprily Lajos. Pár stilisztikai jellegű szerkesztői kiigazítással történő utánközlése: Keleti Újság, 1937. máj. 10. XX. évf. 105. sz. 10. p.

2 A Nyugat 1920. 3–4. (február) számában jelent meg Omar Khajjám 25 rubáijának fordítása, melynek alapja a FitzGerald-féle átköltés volt. A Nyugat 19–20. (októberi) számában jelent meg Coleridge Ének a vén tengerészről c. balladájának fordítása, az 1920. 21–22. (novemberi) számban pedig Baudelaire-magyarításai: Útrahívás, Esti szürkület, Hozzá, aki mindig kacag, Őszi ének. Saját szöveggel a Nyugat 1920. 11–12. (júniusi) számában jelentkezett először; a Novus nascitur ordo (később Jelenések), a Záporban, az Augusztus és a Karambol c. költeményekkel.

3 Király György (1887–1922) irodalomtörténész, kritikus, a Nyugat munkatársa. Szabó Lőrinc megemlékezett róla a Nyugat 1922. 8. (máj. 16-i) számában. Kötetben: Önéletrajztöredékek: Király György. In Szabó Lőrinc: Emlékezések és publicisztikai írások, a szöveggondozást végezte, a jegyzeteket készítette és az utószót írta Kemény Aranka, Osiris, 2003, Bp., 21–26. p. Király javaslatai alapján, és szerkesztésében született meg a Kner Kiadó két ismertebb sorozata, a Kner-Klasszikusok és a Monumenta Literarum c. világirodalmi antológia.

4 Válogatott Versei 1934-es megjelenéséhez:

Vers és valóság

Szintén földvári, tavaszi–nyári hangulati élmények, talán 1920-ból. A világ egyre reálisabbá válik. Hihetetlenül élveztem a jázmint, melyet én odahaza nem ismertem. Ma is évenkinti ünnep számomra a Pasaréten a jázmin nyitása. Rengeteget üldögéltem a Balaton-parti köveken, a réteken, a homokszakadék tetején, az erdőkben. Volt egy zöld-fehér csónakunk is; a víz mozgása és rajza egész életemben visszatérő állandó élményem és ábrázolnivalóm maradt. A vers végén a hazatérő csorda képe: emlék Földvár falura, ahova G. Amália magával vitt apró ügyintézései során. A bika „nagy, sötét heréi” tetszettek Király Györgynek. A Spolarich-kávéház 1 teraszán rajongott érte később – a versért – Nkl.-nak, későbbi feleségemnek. (K. György tüdőbajban hamar meghalt, a kommün alatt egyetemi tanár volt, kitűnő kritikusi és szerkesztői agy, szerette volna Klárát elvenni.)

Jegyzet

1 Spolarich-kávéház: József krt. 37–39., itt állították be az első kávéfőző gépet 1924-ben. 1910 óta üzemel, (1928-as írás szerint:) Spolárits György kávéháza. 1945-ben Duna kávéház nevet vette fel, az ötvenes években államosított Pannónia bár, 1962-től Pannónia bisztró, 1968-tól Revü bár az első magyarországi sztriptízműsorral. 1974 óta posta működik a helyén.