Vers és valóság
Néhány napot Balatonföldváron tölthettem tavasszal, 42-ben, Grafék, 1 B. Gizi 2 és Erzsike társaságában. 3 A kezdeti idillikus ábrázolást már az első strófában kikezdi a közönséges „latyak” szó, bár az egész vers szép hangulatot és fájdalmat akar közölni. A közel az itthon, a messze a harctér. A 2. strófa mintha hexameterrel kezdené, úgy indul; de a költő rögtön elejti az ünnepi hangot, majd másodszor is elejti, mikor a vége felé ismét a távoli katonákra gondol. Kétségbeesett magányom, és azt hiszem, egyetemes emberiességem nyílt kifejezése a záró sóhaj: „Imádkozzék, ki kihez tud, s ki hogy tud.” Érdekes formailag az a hatodfeles jambusból külön rímsorral kiemelt, és az előző emelkedő ütemű sorokkal mindenütt ellentétes, vagyis ereszkedő 2-2 záró szótag. A verset a Kupa vezértől 4 a hegyoldali szerpentinig terjedő ligetszerű, csalitszerű helyen gondoltam ki, amelyet évtizedek óta szerettem. Szívszorongásos fájdalmakra már itt is van utalás, ahogy bizonyára sokkal korábban is lehet.
Jegyzetek
1 Graf Ferenc és családja. Róluk ld. a Kirándulás c. verset (Föld, erdő, isten XI.) és annak kommentárját, illetve a Bizalmas adatok és megjegyzések V. B. M., vagyis Babits Mihályról szóló fejezetét: Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 313–314.
3 Ld. Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 363–366., 223–224. lev.
4 Kupa vezér, a balatoni déli part akkor legnagyobb szállodája. A kommentár gépiratán egy szóba írva.