Vers és valóság
A cím eredetileg és az 1956-os kiadásban így hangzott, illetve hangzik: Álom egy lőszerraktárban. 1 Kisvárdán és a szomszédos Nyírbaktán többek közt egy elhagyott malomban tároltunk. Ezek a robbanékony és féltett anyagok, amelyek láncrobbanást idézhettek volna elő, rendkívül felizgattak, ijesztettek. Gránátok, boforz-lövedékek, 2 srapnelek, világítórakéták stb. voltak. Hogy idegességemet leküzdjem, mint ellenőrző altiszt, majd mint hadnagy egy délben fölöslegesen a rakaszokon szundítottam, kitéve magamat a képzelt vagy nem képzelt veszedelmeknek. A vers utolsó sora eredetileg így szólt: „… és titeket megrágott az egér”. 3 (Kifogás: a sokmilliós értékű lőszerállományt meg akarom rágatni, ahelyett, hogy óvnám.) 4
Jegyzetek
1 A kommentár gépiratán és az 1943-as Összes versei definitív szövegében a cím: Álom egy raktárban, ezért mi is ezt a címet tekintjük véglegesnek.
2 Boforz v. boforc: légvédelmi ágyúfajta.
3 Egészen pontosan: „és titeket szétrágott az egér”. Ez olvasható a kéziratos fogalmazványokban és a Magyarország, 1940. nov. 14-i Esti lapjában.
4 Hozzávetőleges idézet a Katonaújság 1940. nov. 23-i cikkéből. A verset, ill. az egereket illető rész pontosan: „De jött az »Álom a lőszerraktárban« című, melyben a költő lőszerládákon fekve, azon álmodozik, hogy mégis csak jó lenne 120 évig élni, és ha ezt a (drága magyar pénzen beszerzett) lőszert »szétrágnák az egerek«...”