Vers és valóság
Hányattatásunk során egy ízben három héten át nem jutottunk fürdőhöz. Vigh Sándor 1 aztán valamilyen kisvárdai gyár jól berendezett munkásfürdőjébe bekért bennünket. Ott tusolhattunk. Mint az előző versek mindegyikéből, ebből is baj lett: a csaknem másfél évig tartó és nekem rettenetes nyomozás után megint Kállay miniszterelnök 2 intette le az egész ügyet. A 6. sor eredetileg így hangzott: „A háromhetes katonamocsok”. 3
Jegyzetek
1 Vigh Sándorról ld. az Örkénytábor felé c. vers kommentárját és annak jegyzetét.
2 Kállay Miklós (1887–1967) 1942. márc. 9. és 1944. márc. 22. között volt miniszterelnök, vagyis a kellemetlenkedések után jóval később. 1945-ös Naplójában is Kállay Miklósra hivatkozik, miszerint ő állíttatta le végül a katonaversek miatti támadást és gyanúsítgatásokat: „A sorozat a lapban megszakadt, a lap nem védett meg, egy katonaújságban lehetett némi magyarázkodást leadni, idegeimet nyúzták, mindenki elhagyott, még nyolc hét múlva is »érdeklődtek« rendőrségileg a lapnál az ügyben, míg végre az egészet Kállay miniszterelnök lefújatta.” (Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 272.) Majd első igazolótárgyalási védőbeszédében is kitért Kállay szerepére. (Ld. Uo., 466.)
3 A vers kéziratos fogalmazványaiban valóban ez olvasható, azonban már a korrektúraíven (MTA KIK Kézirattár Ms 4652/330.) a végleges változat szerepel: „a háromhetes, viszkető mocsok”. Ld. a Dokumentumok menüpontot.