Kézirat.
MTA KIK Kézirattár Ms 4651/4. 2 fol.
Ismerkedés címmel; a cím alatt szerzőségi közlés; tollal írt sorok számozott
lapokon; fogalmazvány sűrű javításokkal, a lapszélen gyorsírásos jegyzetek; 1.
v.-n fogalmazványtöredék: „Zörögve állt és elnémúlt az oszlop; / Aztán indulj!
És ahogy eddig, ujra / háromszáz láb döngette az utat. / De most pihenten.
Nóta”; 2. f. v.-n gyorsírásos fogalmazványtöredékek. Szövege nagy mértékben
eltér az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől:
„Még idegenek voltunk. Kimerűlve
dőltem árnyékba az országuton.
»Mi lesz, tizedes úr?« Mi? Nevek arc
s arcok név nélkül. »Ki tudja!« Kulacs
dörrent, papír zörgött. Lassan kifűztem
a bakkancsomat. Számok? Kik ezek
hova jutottam? Oly személytelen
az egyenruha! Felnéztem: »Maga
mi volt civilben?« »Én? női szabó,
Párizsba járok, kérem...« »S maga mi?«
»Cipész.« És már ugrott a harmadik:
»Én meg Hofferek, butorszállító,
de röviden csak Pali.« Röhögés.
»Azelőtt pedig, kéremátosan,
Ujpesten voltam: parádéskocsis,
lányos háznál,« s megmondta, hol, »de aztán
rájött az asszony…« Bor került, szalonna,
a kedv javúlt. Javult a lábamé is,
ahogy kihúztam: »Ni, hogy párolog
a fülledt bakkancs még a napban is!«
»Reggel templomba, délután
kávéházba vittem a…« – Palinak
sikere volt – »a naccságát.« Megint
nevettek az [kiolvashatatlan szó] s odagyültek:
ez a gyereke fényképét mutatta,
az a szekerét magyarázta, hogy
épp ma sorozták, és egyszerre fütty:
»Készülődni, magyarok!« Zubbonyok
gombolódtak. »Majd én, önkéntes úr,
így még puhább lesz«, a suszter sietve
kapcát csavarni tanított. »Vigyázz!« –
És ujra állt és elnémult az oszlop.
Indulj! Háromszáz láb döngette a
köves utat. Nóta próbálkozott,
pihés madárka, de azért repült már,
ott mentem én is. Tehát egy szabó.
A nóta javult, árama befogta
az öt osztagot. Meg az a cipész,
ezeket már ismerem. Csakugyan
így jó a bakkancs, szinte maga visz.
A nóta zúgott. S az a Hofferek, azt is!
Három arc, s már nem volt olyan
idegen a többi se. Forrt a nap,
meneteltünk. »Mi lesz, önkéntes úr?«,
kérdeztem most én magamtól. Mi lesz?
Hát valahogy majd csak összeszokunk.
Szivem könnyült. Nótázni kezdtem én is
és hangom elveszett a csapatéban.”;
a definitív közlés 1–3., 12–14., 16–23., 26–27., 32–33., 35. sorának szövege –
az ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – változatlan maradt
már.
