Kézirat.
MTA KIK Kézirattár Ms 4651/5. 2 fol.
Cím nélkül, tollal írt sorok számozott lapokon; fogalmazvány sűrű javításokkal,
a lapszélen gyorsírásos jegyzetek. A rekonstruálható szöveg nagy mértékben eltér
az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől:
„Még idegenek vagyunk. Kimerülve
dőltünk árnyékba az országuton.
»Mi lesz önkéntes úr?« Csönd. Nevek arc
és arcok név nélkül. »Nem tudom.« Kulacs
zörög és papír. Szétnézek. 5
»Maga mi volt civilben?« »Én? Női szabó,
Párizsba járok, kérem...« »Hát maga?«
»Gyári cipész.« Pattan a harmadik:
»Én meg Hofferek, bútorszállító,
de röviden csak Pali.« Röhögés. 10
»Azelőtt pedig, kéremátosan,
Ujpesten voltam: parádéskocsis,
lányos háznál,« s megmondta, hol, ,»de aztán
rájött az asszony…« Bor került, szalonna,
a hangulat javúl. Ni, hófehéren 15
búvik elő a lábam és a fülledt
bakkancs még a napban is párolog!
Derék lábtyű, nélküle csupa seb
volnék! »Reggel templomba, délután
kávéházba vittem a…« – Palinak 20
sikere van – »a naccságát.« Vezényszó
sürget. Zubbonyok gombolódnak. A
sváb tűzmester [1941-ig tüzér őrmester] szidja a svábokat,
káromkodik. »Majd én, tizedes úr,
így még puhább lesz...« – a cipész sietve 25
tanit kapcát csavarni. Fütty, vezényszó,
s zörögve áll és elnémul az oszlop.
Aztán tovább. Nóta próbálkozik,
pihés madár, de azért már repül.
Frissebben mozgok. Háromszáz szöges 30
bakkancs döng a köves úton. Tehát
a szabó, meg a suszter, meg az a
jókedvü Pali! Zeng a nóta, zeng
a tűzmester úr subája... [?] No, majd csak
összeszokunk... Rákezdek én is és 35
már nem vagyok egyedül.”
