Az 1945-ös Naplóból
„Magának már jó üzlet volt 1944 decemberében megmenteni I. Gyuszit
1 a nyilas elhurcolástól!” Hogy mondhattak ilyet? Egy ilyen kijelentés elveszi minden erőmet, fegyveremet. Hogy lehessen megmenteni valakit 1943 decemberében, mikor ’44 decemberében nyit csapdát alája a sors?!
S érdekes: nem tudok haragudni. Mintha ebben az egész ügyben nem rólam volna szó. L.: Személytelen!
Vádak, félreértések... S hány oldalról?! Tízezer kard és nyíl tört belém, itt csak generális gyógyszer segít: vagy hisznek nekem, vagy
meghalok.
2
[...]
A Személytelen c. vers. Nem is képzelitek, mennyire igaz, mennyire fontos vallomás!! Az egészet idéznem
kellene.
3
Jegyzetek
2 Áprilisi bejegyzés. (Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 269.)
3 Májusi bejegyzés. (Szabó Lőrinc: Vallomások, i. m., 310.) A Tücsökzene keletkezésének idejéből származó jegyzetlapjai között van egy Aktuális versek címet viselő, 1945 márciusára datált feljegyzés, mely a Régen és Most kötetnek egyes verseinek címét tartalmazza az Összes versei (1943) megfelelő oldalszámainak a megadásával, és ez is a jegyzéken szerepel. (Ld. Szabó Lőrinc: Vallomások, i. m., 538.)
Vers és valóság
Egyike ama számtalan versemnek, amely a világháborús és a szerkesztőségi feszültség szülötte. Kétségbeesetten igyekeztem objektív maradni. Itt még vádoltam is magamat az objektivitásom miatt. (Valami eszmei vagy talán szerkezeti párhuzamot érzek ebben és a Hazám című versben.) 1
Jegyzetek