Vers és valóság
Bajor Gizivel és színészeink legjobbjaival az Operában valami legfőbb állami segélyünnepet rendeztek, 1 s arra engem kértek fel az összekötő szöveg megírására. A legelőkelőbb és legelegánsabb társadalmi hölgyek a kormányzóné védnöksége alatt élőképsorozatot mutattak be, és nyilván roppant nagy ára lehetett minden jegynek. A megbízásból csak egy prológ megírását vállaltam el, magát az összekötőt emlékezetem szerint Cs. Szabó Lászlóra 2 testáltam át Kandó Laci 3 útján.
Ligeti Mária tudósítása a Délibáb színházi hetilapban
Jegyzetek
1 Az
1940. febr. 3-án a Magyarországban megjelenő vershez a következő szerkesztői
jegyzet társul: „Az »Élő Tárlat« operaházi díszelőadásán prológusnak elmondta
Uray Tivadar.” Ugyanebben a számban a következő tudósítás jelent meg az ünnepi
eseményről:
„Az Élő Tárlat káprázatos estje az Operaházban
Lelkesen ünnepelte a díszelőadás közönsége a kormányzói párt
A város minden pontjáról autók fordulnak az Andrássy út felé és egyetlen
hatalmas karavánban, rendőrök irányítása mellett hajtanak a reflektorfényben
fürdő Operaház elé. Csütörtökön este hét óra felé óriási autótábor áll az Opera
környékén és még mindig újabb kocsik jönnek. A hetek óta lázas érdeklődéssel
várt »Élő Tárlatra« a »Magyar Művészetért« akció díszelőadásra gyülekezik a
közönség.
Régen volt ehhez hasonló káprázatos nagyszabású eseménye a főváros előkelő
társadalmának.
A páholyokban ott látjuk gróf Teleki Pál miniszterelnököt családjával, herceg
Festetich Györgyéket, Hóman Bálintékat, gróf Teleki Mihályékat, Fabinyi
Tihamérékat, a török, a román, a bolgár, a francia, az angol, a német, a
jugoszláv, az olasz és a spanyol követeket családjaikkal és a követségek
személyzetével. Ullein-Reviczky Antalékat, Schmidt Richárdékat, Moraes brazil
követségi titkárt, Montgomery amerikai követet, Eckhardt Tiborékat, Bogdánffy
Jenőt, Stolpa Józsefékat, gróf Széchenyi Bertalanékat, Uray Istvánt, Keresztes-Fischer
Lajost és Ferencet, Szinyei-Merse Jenőéket, Baranyay Lajost, Baranyay Jusztint,
Hagenmacher Henrikéket, gróf Széchenyi Károlyékat, Baranyay Lipótékat, báró Vay
Lászlót, báró Piret Viktorékat, Erney Károlyékat.
A földszint széksoraiban látjuk gróf Hadik-Barkóczy Endrét, gróf Wenckheim
Józsefnét, Láng Boldizsárnét, Bárczy Istvánnét, Walkó Lajosékat, Dohnányi
Ernőéket, gróf Bethlen Istvánékat, Jendrassik Györgyéket, gróf Bethlen Béláékat,
gróf Csáky Félixéket, gróf Bethlen Pálékat, Halászy Lászlóékat, Szemző
Istvánékat, Traeger Ernőéket, a Budapesten székelő diplomáciai kar fiatalságát,
miniszteri főtisztviselőket, művészeket és hozzátartozóikat és sok magasrangú
katonatisztet.
Virágos sorfal fogadja a kormányzónét
Pontban félnyolc órakor már mindenki a helyén ül. Most kanyarodik a főbejárat
elé a kormányzói autó. A kormányzó feleségével és fiaival érkezik, a kapuban
Márkus László, az Operaház igazgatója, valamint a díszestély rendezősége nevében
báró Karg Györgyné és Karátson Antal fogadják. A főlépcsőn vonul fel páholyába a
kormányzói család, az útvonalon az előadás után kezdődő táncestély nyitópárjai
állanak sorfalat. Minden egyes leány virágot nyújt át az előtte haladó
Főméltóságú Asszonynak. A kormányzó és kísérete elfoglalja helyét páholyában,
felzeng a Himnusz – Dohnányi Ernő vezényli – azután néhány ütem a Rákóczi
indulóból. Utána a közönség percekig ünnepli a kormányzót.
Beszél a művész és a múzsa
Az ünneplés elültével a zenekarból Liszt rapszódiájának hangjai csendülnek fel.
Azután felgyullad a rivaldafény és a függöny elé lép Uray Tivadar. Az est
prológusát mondja el, Szabó Lőrinc költeményét. Utolsó szavai közben szétnyílik
a függöny és görögös fehér zsorzsett ruhájában Bajor Gizi tűnik fel. Rövid
bevezető párbeszédben Urayval, a Művésszel beszél a Múzsa… Cs. Szabó László írta
a párbeszédet, amely összeköti az ezután következő Élő Tárlat képeit.
Az élő tárlat
Egyiptomról beszélgetnek először. A színpad egyik sarkában felemelkedik a fekete
körfüggöny és csodálatos Nofretete-fej tűnik fel. Ambró Istvánné a modell,
színesen csillogó egyiptomi fejdíszével. Néhány pillanat múlva egyiptomi
falfestmény kápráztató színei ejtik ámulatba a nézőt. Hertelendy Andorné,
Odescalchi Károlyné. Ugron Éva, Tahy Klári és Sennyey Márta báróné a szereplői.
Az eltűnő egyiptomi képek és néhány összekötő szó után a görög művészet remekeit
látjuk megelevenítve, egy görög váza cserépen Bethlen Éva grófnőt. Vásárhelyi
Verát, Villani José bárónőt, Ocskay Gabriellát, a másik sarokban pedig Széchényi
Irma grófnőt, mint Pallas Athénét. Ezután pompéji freskók következnek…
Egymásután peregnek a képek, most Rafael Aragoniai Johannáját eleveníti meg
Vinci követ felesége, azután egy felsőrajnai mester Édenkertjében pompáznak az
arisztokrata hölgyek, Palma Vecchio Barbaráját varázsolja elénk Rassay Márta,
hogy még egy képsor után szünet következzék.
Negyedórára megszakad a látomássor, és a közönség a folyosókon, a dohányzóban,
büfében sétál. Páratlan divatrevű ez a néhányperces szünet, amely után tovább
folytatódnak a képek. Szünet után a filharmonikusok Strauss Művészélet
keringőjét játszák, azután újra átveszi a szót Bajor és Uray és jönnek a
megelevenedett képek. Jön az utolsó, a legnagyobb, a legszebb. Szinyei Merse Pál
Majálisa betölti az egész színpadot. Lélegzetellállítóan nagyszabású, dekoratív
ez a kép. Szinyei Merse Marianne, Erdőhegyi Lajosné, Olgyay Aladár, Olgyai
Viktor és Szinyei Merse Pál a szereplők.
Hódolat az alkotók emlékének
A Művész és a Múzsa párbeszéde a kép közben ér véget. A Múzsa hirtelen eltűnik,
hogy néhány pillanat múlva ő maga is élőképpé változzék. Fehér görög ruhájában,
amelyből rózsaszín árnyalatú bélés világlik elő, a képpé vált múzsa, Bajor Gizi
az utolsó élőkép.
Összemegy a függöny és Uray Tivadar lép elő. Konrád Ferdinánd Meyer Halottak
kórusá-t szavalja el Szabó Lőrinc fordításában, és a költemény szavaival
hódol a halott nagy művészek, zseniális alkotók emlékeinek.
Pillanatokig tart, amíg a látomás csodás révületéből a közönség magához tér.
Hálás, lelkes tapsokkal köszöni meg a páratlan élményt, amiben része volt.
Büfé-csodák
Tíz óra felé jár az idő, kigyúlnak a csillárok, vacsoraszünet következik. A
közönség a büfébe vonul, illetőleg a büfékbe: öt helyen is vacsorát szolgálnak
fel. Libamáj-tornyok, kocsonyázott szárnyasok, halak, vadak, ezernyi jó falat,
ételcsodák táltömegei sorakoznak az óriási asztalokon. A tálakon az adományozók
neve. Hétszáz üveg pezsgő hűl a vödrökben, rengeteg magyar és külföldi bor,
konyak, ürmös, likőr és külön szenzációjú két hatalmas faháncskosár színültig
tele gyönyörű fügékkel. Minden darab külön arany és ezüstpapírokba csomagolva. A
magánosok adományain kívül a budapesti vendéglátó ipar rengeteg ajándékkal
járult hozzá a büfé felszereléséhez, még a virágdíszeket is ajándékba kapta a
művészetpártoló mozgalom.
A kormányzóné az első szünetben elhagyta páholyát. Vitéz Darányi Béláné, a
vezető háziasszony kíséretében megtekintette a büfét. A büfé megszervezésében a
vezető háziasszonyon kívül ifj. Erney Károlyné, Pucher Józsefné, Perczell
Miklósné, gróf Pongrácz Jenőné, Deák-Horváth Dénesné, báró Schell Gyuláné és
Kovács-Sebestyén Lászlóné buzgólkodtak.
A kormányzói család és gróf Teleki Pálék a kormányzói páholy szalonjában
vacsoráztak. A nagy emeleti teremben Berkes Béla cigányzenekara játszik és
megnyíltak a bálok is változatos zeneattrakciókkal.
Meleg szeretettel, hálával beszél mindenki a Főméltóságú Asszonyról, akinek
kezdeményezéséből ez a nemes művészetpártoló mozgalom megindult és akinek
támogatásával az estély létrejöhetett. A kormányzóné személyes jelenlétével
buzdította a fáradhatatlanul dolgozó rendezőket és szereplőket a próbákon és az
operai estélyen ő állt az ünneplés középpontjában.
Éjfélfelé a vendéglátás végeztével újra megtelik a nézőtér. A széksorok közt
vezető folyosók végéről híd épült a zenekar fölé a színpadra. A zenekar helyét
befedték, szétment a függöny és tapsvihar közepette pompás bálterem tűnik elő.
Külön emelvényen negyventagú dzsessz játszik, hátul pedig 8 méter hosszú óriási
bárpult áll. A báltermi bál személyzetében: Andrássy Ilona grófnő, gróf Apponyi
Antalné, Karg Irma bárónő, Zichy Mária Eugénia és Cziráky Alice grófnő
szorgoskodnak, mint bármixerek pedig J. de Moraes brazil követségi titkár, gróf
Szapáry Antal, Horváth György, Muzslay István és Jeszenszky Ferenc működnek.
A legjobb hangulatban kezdi meg a táncot a páratlanul fényes báli közönség és a
páholyban ülők, élükön a kormányzói párral sokáig gyönyörködnek a színpadon
nyüzsgő forgatagban.”
2 Valóban, mint ahogyan ez kiderül a tudósításból is Cs. Szabó László (1905–1985) író, a Rádió irodalmi osztályának vezetője írta azt a dialógust, mely összeköti az ünnepi előadás élőképeit.
3 Róla ld. a Kilátón Budapest fölött c. vers kommentárját és annak jegyzetét.