Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Bajor Gizivel és színészeink legjobbjaival az Operában valami legfőbb állami segélyünnepet rendeztek, ¹ s arra engem kértek fel az összekötő szöveg megírására. A legelőkelőbb és legelegánsabb társadalmi hölgyek a kormányzóné védnöksége alatt élőképsorozatot mutattak be, és nyilván roppant nagy ára lehetett minden jegynek. A megbízásból csak egy prológ megírását vállaltam el, magát az összekötőt emlékezetem szerint Cs. Szabó Lászlóra ² testáltam át Kandó Laci ³ útján.

Ligeti Mária tudósítása a Délibáb színházi hetilapban

Jegyzetek

¹ Az 1940. febr. 3-án a Magyarországban megjelenő vershez a következő szerkesztői jegyzet társul: „Az »Élő Tárlat« operaházi díszelőadásán prológusnak elmondta Uray Tivadar.” Ugyanebben a számban a következő tudósítás jelent meg az ünnepi eseményről:

„Az Élő Tárlat káprázatos estje az Operaházban
Lelkesen ünnepelte a díszelőadás közönsége a kormányzói párt

A város minden pontjáról autók fordulnak az Andrássy út felé és egyetlen hatalmas karavánban, rendőrök irányítása mellett hajtanak a reflektorfényben fürdő Operaház elé. Csütörtökön este hét óra felé óriási autótábor áll az Opera környékén és még mindig újabb kocsik jönnek. A hetek óta lázas érdeklődéssel várt »Élő Tárlatra« a »Magyar Művészetért« akció díszelőadásra gyülekezik a közönség.
Régen volt ehhez hasonló káprázatos nagyszabású eseménye a főváros előkelő társadalmának.
A páholyokban ott látjuk gróf Teleki Pál miniszterelnököt családjával, herceg Festetich Györgyéket, Hóman Bálintékat, gróf Teleki Mihályékat, Fabinyi Tihamérékat, a török, a román, a bolgár, a francia, az angol, a német, a jugoszláv, az olasz és a spanyol követeket családjaikkal és a követségek személyzetével. Ullein-Reviczky Antalékat, Schmidt Richárdékat, Moraes brazil követségi titkárt, Montgomery amerikai követet, Eckhardt Tiborékat, Bogdánffy Jenőt, Stolpa Józsefékat, gróf Széchenyi Bertalanékat, Uray Istvánt, Keresztes-Fischer Lajost és Ferencet, Szinyei-Merse Jenőéket, Baranyay Lajost, Baranyay Jusztint, Hagenmacher Henrikéket, gróf Széchenyi Károlyékat, Baranyay Lipótékat, báró Vay Lászlót, báró Piret Viktorékat, Erney Károlyékat.
A földszint széksoraiban látjuk gróf Hadik-Barkóczy Endrét, gróf Wenckheim Józsefnét, Láng Boldizsárnét, Bárczy Istvánnét, Walkó Lajosékat, Dohnányi Ernőéket, gróf Bethlen Istvánékat, Jendrassik Györgyéket, gróf Bethlen Béláékat, gróf Csáky Félixéket, gróf Bethlen Pálékat, Halászy Lászlóékat, Szemző Istvánékat, Traeger Ernőéket, a Budapesten székelő diplomáciai kar fiatalságát, miniszteri főtisztviselőket, művészeket és hozzátartozóikat és sok magasrangú katonatisztet.

Virágos sorfal fogadja a kormányzónét
Pontban félnyolc órakor már mindenki a helyén ül. Most kanyarodik a főbejárat elé a kormányzói autó. A kormányzó feleségével és fiaival érkezik, a kapuban Márkus László, az Operaház igazgatója, valamint a díszestély rendezősége nevében báró Karg Györgyné és Karátson Antal fogadják. A főlépcsőn vonul fel páholyába a kormányzói család, az útvonalon az előadás után kezdődő táncestély nyitópárjai állanak sorfalat. Minden egyes leány virágot nyújt át az előtte haladó Főméltóságú Asszonynak. A kormányzó és kísérete elfoglalja helyét páholyában, felzeng a Himnusz – Dohnányi Ernő vezényli – azután néhány ütem a Rákóczi indulóból. Utána a közönség percekig ünnepli a kormányzót.

Beszél a művész és a múzsa
Az ünneplés elültével a zenekarból Liszt rapszódiájának hangjai csendülnek fel. Azután felgyullad a rivaldafény és a függöny elé lép Uray Tivadar. Az est prológusát mondja el, Szabó Lőrinc költeményét. Utolsó szavai közben szétnyílik a függöny és görögös fehér zsorzsett ruhájában Bajor Gizi tűnik fel. Rövid bevezető párbeszédben Urayval, a Művésszel beszél a Múzsa… Cs. Szabó László írta a párbeszédet, amely összeköti az ezután következő Élő Tárlat képeit.

Az élő tárlat
Egyiptomról beszélgetnek először. A színpad egyik sarkában felemelkedik a fekete körfüggöny és csodálatos Nofretete-fej tűnik fel. Ambró Istvánné a modell, színesen csillogó egyiptomi fejdíszével. Néhány pillanat múlva egyiptomi falfestmény kápráztató színei ejtik ámulatba a nézőt. Hertelendy Andorné, Odescalchi Károlyné. Ugron Éva, Tahy Klári és Sennyey Márta báróné a szereplői. Az eltűnő egyiptomi képek és néhány összekötő szó után a görög művészet remekeit látjuk megelevenítve, egy görög váza cserépen Bethlen Éva grófnőt. Vásárhelyi Verát, Villani José bárónőt, Ocskay Gabriellát, a másik sarokban pedig Széchényi Irma grófnőt, mint Pallas Athénét. Ezután pompéji freskók következnek…
Egymásután peregnek a képek, most Rafael Aragoniai Johannáját eleveníti meg Vinci követ felesége, azután egy felsőrajnai mester Édenkertjében pompáznak az arisztokrata hölgyek, Palma Vecchio Barbaráját varázsolja elénk Rassay Márta, hogy még egy képsor után szünet következzék.
Negyedórára megszakad a látomássor, és a közönség a folyosókon, a dohányzóban, büfében sétál. Páratlan divatrevű ez a néhányperces szünet, amely után tovább folytatódnak a képek. Szünet után a filharmonikusok Strauss Művészélet keringőjét játszák, azután újra átveszi a szót Bajor és Uray és jönnek a megelevenedett képek. Jön az utolsó, a legnagyobb, a legszebb. Szinyei Merse Pál Majálisa betölti az egész színpadot. Lélegzetellállítóan nagyszabású, dekoratív ez a kép. Szinyei Merse Marianne, Erdőhegyi Lajosné, Olgyay Aladár, Olgyai Viktor és Szinyei Merse Pál a szereplők.

Hódolat az alkotók emlékének
A Művész és a Múzsa párbeszéde a kép közben ér véget. A Múzsa hirtelen eltűnik, hogy néhány pillanat múlva ő maga is élőképpé változzék. Fehér görög ruhájában, amelyből rózsaszín árnyalatú bélés világlik elő, a képpé vált múzsa, Bajor Gizi az utolsó élőkép.
Összemegy a függöny és Uray Tivadar lép elő. Konrád Ferdinánd Meyer Halottak kórusá-t szavalja el Szabó Lőrinc fordításában, és a költemény szavaival hódol a halott nagy művészek, zseniális alkotók emlékeinek.
Pillanatokig tart, amíg a látomás csodás révületéből a közönség magához tér. Hálás, lelkes tapsokkal köszöni meg a páratlan élményt, amiben része volt.

Büfé-csodák
Tíz óra felé jár az idő, kigyúlnak a csillárok, vacsoraszünet következik. A közönség a büfébe vonul, illetőleg a büfékbe: öt helyen is vacsorát szolgálnak fel. Libamáj-tornyok, kocsonyázott szárnyasok, halak, vadak, ezernyi jó falat, ételcsodák táltömegei sorakoznak az óriási asztalokon. A tálakon az adományozók neve. Hétszáz üveg pezsgő hűl a vödrökben, rengeteg magyar és külföldi bor, konyak, ürmös, likőr és külön szenzációjú két hatalmas faháncskosár színültig tele gyönyörű fügékkel. Minden darab külön arany és ezüstpapírokba csomagolva. A magánosok adományain kívül a budapesti vendéglátó ipar rengeteg ajándékkal járult hozzá a büfé felszereléséhez, még a virágdíszeket is ajándékba kapta a művészetpártoló mozgalom.
A kormányzóné az első szünetben elhagyta páholyát. Vitéz Darányi Béláné, a vezető háziasszony kíséretében megtekintette a büfét. A büfé megszervezésében a vezető háziasszonyon kívül ifj. Erney Károlyné, Pucher Józsefné, Perczell Miklósné, gróf Pongrácz Jenőné, Deák-Horváth Dénesné, báró Schell Gyuláné és Kovács-Sebestyén Lászlóné buzgólkodtak.
A kormányzói család és gróf Teleki Pálék a kormányzói páholy szalonjában vacsoráztak. A nagy emeleti teremben Berkes Béla cigányzenekara játszik és megnyíltak a bálok is változatos zeneattrakciókkal.
Meleg szeretettel, hálával beszél mindenki a Főméltóságú Asszonyról, akinek kezdeményezéséből ez a nemes művészetpártoló mozgalom megindult és akinek támogatásával az estély létrejöhetett. A kormányzóné személyes jelenlétével buzdította a fáradhatatlanul dolgozó rendezőket és szereplőket a próbákon és az operai estélyen ő állt az ünneplés középpontjában.
Éjfélfelé a vendéglátás végeztével újra megtelik a nézőtér. A széksorok közt vezető folyosók végéről híd épült a zenekar fölé a színpadra. A zenekar helyét befedték, szétment a függöny és tapsvihar közepette pompás bálterem tűnik elő. Külön emelvényen negyventagú dzsessz játszik, hátul pedig 8 méter hosszú óriási bárpult áll. A báltermi bál személyzetében: Andrássy Ilona grófnő, gróf Apponyi Antalné, Karg Irma bárónő, Zichy Mária Eugénia és Cziráky Alice grófnő szorgoskodnak, mint bármixerek pedig J. de Moraes brazil követségi titkár, gróf Szapáry Antal, Horváth György, Muzslay István és Jeszenszky Ferenc működnek.
A legjobb hangulatban kezdi meg a táncot a páratlanul fényes báli közönség és a páholyban ülők, élükön a kormányzói párral sokáig gyönyörködnek a színpadon nyüzsgő forgatagban.”

² Valóban, mint ahogyan ez kiderül a tudósításból is Cs. Szabó László (1905–1985) író, a Rádió irodalmi osztályának vezetője írta azt a dialógust, mely összeköti az ünnepi előadás élőképeit.

³ Róla ld. a Kilátón Budapest fölött c. vers kommentárját és annak jegyzetét.