Részlet Mihályfi Ernőnek írott 1938. augusztusi leveléből
Ma, tudva, hogy szombatra soros vagyok Az Est-ben, mégis rászántam magamat, hogy megrablom egy kicsit ezeknek az uraknak az idejét. Gondoltam, két órát ellopok tőlük, talán lesz versem. És reggel nyolctól délután 3-ig dolgoztam valamin, sikertelenül. Szörnyen mérges voltam: most aztán se saját vers, se haladás a fordításban. S mit tesz isten: ekkor nekiláttam egy másik témának, egy szonettnek, és 15 perc alatt kész lett. Ez nálam csoda, mert rendesen napokig dolgozom egy-egy darabon. Úgy látszik, mégiscsak „angyal” lesz belőlem is. 1
Jegyzetek
1 A verset a Titisee melletti tartózkodása idején küldi a főszerkesztő Mihályfi Ernőnek. Ld. Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp., 1974, 228–229 (84. levél).
Vers és valóság
Sokszor feldolgozott témám, vagyis sóvárgás egy másik, lehetőleg tisztább életre.