Vers és valóság
Azt mondják,
1 hogy Kóréh Bandi
2 Vorosilov
3 fogadóestjén énekelt. Tessék!... Ugye, hogy lehet?!...
Ellenben a rab Szapáry...4
[...]
Azt hiszem, tudnék hallgatni.
5 Amit tapasztaltam, beleivódnék minden témába,
ilyenformán tehát jelen lenne egyéb anyagokban. De nem jelentkeznék közvetlenül,
mint megformálnivaló, mint igazi szükséglet. A jelképeket s transzpozíciókat én
nagyon jól bírom, tetszenek, ellentétei a riportnaturalizmusnak; pl. a
Szapáry-vers a Baumgarten-bizottságról. (Ki hinné, hogy az volt a kiváltója, s a
régi, elemistakori krajcáros iskolafüzet képének emléke?!) Annyira vágyom
felejteni, elfelejteni ezt az egész időt, hogy nem lenne hazugság a hallgatásom.
Súlyos semmi esetre sem. Engem csakugyan jobban érdekelnek a hajnali rigók, az
esti fellegek és az éjszakai olvasmányok, mint az élet emberi eseményei és a
reggeli, déli és esti sajtó nyersanyaga.
Jegyzetek
1 Májusi bejegyzés. (Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 331.)
2 Koréh Endre (1906–1960) világhírű basszista operaénekes, 1946-tól a bécsi operához szerződött. A Színészek Igazolóbizottsága nem igazolta.
3 Vorosilov, Kliment Jefremovics (1884–1969) szovjet katonai vezető, politikus. 1935-ben a Szovjetunió egyik első marsallja, 1940-ben a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese és 1941 júliusától az Északnyugati Front főparancsnoka lett. 1945–47-ben a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke volt.
4 Szapáry Péter, a Szapáry család tekintélyének és vagyonának megalapozója ifjúkorában harcolt a török ellen, 1657-ben négy évig tartó török fogságba esett. Valójában ő még nem, hanem a fiai, Miklós és Péter emeltettek grófi rangra.
5 Júniusi bejegyzés. (Szabó Lőrinc: Vallomások, i. m., 343.) A Tücsökzene keletkezésének idejéből származó jegyzetlapjai között van egy Aktuális versek címet viselő, 1945 márciusára datált feljegyzés, mely a Régen és Most kötetnek egyes verseinek címét tartalmazza az Összes versei (1943) megfelelő oldalszámainak a megadásával, és ez is a jegyzéken szerepel. (Ld. Szabó Lőrinc: Vallomások, i. m., 538.)
Vers és valóság
Túl vagyunk a régi verseken, de megint ugyanaz az ábrázolt helyzet. 1942-ben, mint a vers célzása emlékeztet, valami kisebb Baumgarten-díjat kaptam 1 (összesen háromszor kaptam), 2 mint amilyenre számítottam: ez a vers volt a válaszom rá. Úgy akartam megírni, hogy ne nyelvöltögetés legyen a dolog, vagyis eszmei-érzelmi témává alakítva. A cím gyermekkori emlékre néz vissza. Mint balassagyarmati elemista piros fedelű krajcáros irkákat használtunk. Volt vagy öt-tízféle rajz talán a belső fedőlapon, hátul pedig teljes 1×1, a negyedik oldalon pedig kis hazafias novella a címlap magyarázatául. Az egyik ilyen kép alighanem végzetes szuggesztiót tett rám. Szántóföldön egy eke elé fogott rongyos magyart ábrázolt, akit korbáccsal hajt hátulról gazdája, a török. A történet roppant hatással volt rám, nagyon szántam ezt a magyart. Gróf Szapáry Péter volt a neve. 3 Törhetetlen volt! Ő nem fakadt sírva (ahogy én). Én könnyezve százszor megfogadtam magamban hét-nyolc éves koromban, hogy én is olyan erős leszek, mint ő. Évtizedekre elfelejtettem aztán a dolgot, de most, már szinte a halál előtt, egészen bizonyosra veszem, a régi kép tulajdonképpen milyen erősen belenyúlt sorsom alakításába.
Jegyzetek
1 A vers a Magyar Csillagban Arckép: Szapáry Péter címmel jelent meg. (1942. 3. sz. [márc. 1.] 139.)
2 1932-ben, 1937-ben és 1944-ben kapott Baumgarten-díjat, 1942-ben csak támogatásban részesülhetett, de erre vonatkozóan nem találtunk dokumentumot.