Szabó Lőrinc rádióelőadása 1943. július 24-én 1
Legalább tíz éven át mindig készültem megírni a boldog várakozásnak azt a hangulatát, amelyet a hivatalba menet a pesti utcákon kora tavasszal oly sokszor éreztem. A februári makacs ködplafon, az ólmos szürkeség már oszladozik, fények hasítanak át a felhőkön, s az élet kezd feltámadni... Egyhangú, de táncos ütemű soraimat aztán 1940-ben sikerült egész verssé kötnöm, s emlékszem rá, hogy szinte elnevettem magamat, amikor a zsongó, zsongító keringőritmust végül egy prózaias, ötjambusos zárósorral megszakítva szinte kiléptem a versből, közölve az olvasóval, hogy ez az idő már kezd ínyemrevaló lenni.
Jegyzet
1 Harc a fényért címmel elhangzott 1943. júl. 24-én, 18.15-kor, a Budapest I-es csatornán. A műsor alcíme: Szabó Lőrinc verseiből ad elő. Utoljára kötetben: Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2008, 225.
Vers és valóság
A kiváltó mozzanat az volt, hogy nagy, egyhangú borulatok, ködök, hidegek után a felhők elkezdtek lyukasodni, a veréb elkezdett hangosodni. Ezt a verset tulajdonképpen nem én írtam, hanem a zenéje, a ritmusai /– – – /ČČČČ/. Az utolsó sor ütemeltérése meglepetést, majdnem prózai közvetlenséget és szinte heherésző örvendezést fejez ki, gondolom.