Magyarázat

Horányi Károly
Szabó Lőrinc mint a Magyarország segédszerkesztője és az Új Szellemi Front
 
17. 1

„Az Új Szellemi Front szerepe akkor ért véget, midőn Zilahy Lajos kivált a Magyarországtól” – állapította meg Féja Géza az esemény után öt évvel. 2 Fél esztendővel később pedig, 1936. október 6-án meghalt Gömbös Gyula, akinek a személyével az Új Szellemi Front léte összefonódott a köztudatban. Október 10-én, a miniszterelnök temetésének napján a koporsót szállító gyászautó a parlamentből az Andrássy úton és a Körúton át a Rákóczi út érintésével haladt a Kerepesi úti temetőbe. A menet vonulását Szabó Lőrinc Az Est-lapok székházának Rákóczi úti emeleti erkélyéről nézte többek közt Zilahy, Kodolányi és Laczkó Géza társaságában. 3 Gömbös földi maradványait a Kerepesi úti temetőben, a főváros által felajánlott díszsírhelyen helyezték nyugalomba. Síremlékét Vastagh György szobrászművész arannyal ötvözött alumíniumból készült, Örkény vezért ábrázoló alkotását 1941. június 22-én avatták fel.
Gömbössel egy vagy két alkalommal találkozhatott a költő, leginkább Zilahy otthonában; az 1935. április 12-i találkozó valószínűleg nem az egyetlen eset volt. 1922-ben, amikor Szabó Lőrinc katonai behívót kapott, a későbbi miniszterelnök ismeretlenül is a segítségére volt: megszabadította a költőt a közelgő szolgálat depressziója alól. Jászai Mari járt el Szabó Lőrinc érdekében Gömbös Gyulánál, aki akkor a kormánypárt, az Egységes Párt ügyvezető alelnöke volt. A színésznő nagyra értékelte a költő nem sokkal korábban megjelent kötetét a magyarított Shakespeare-szonettekkel. Szabó Lőrinc Gömbösről csak egy alkalommal emlékezett meg, az Egy kripta lakójához című vershez fűzött kommentárjában. „Egy magas rangú katonatiszt temetése után írtam…” – kezdte; ez volt a legelső, ami felvillant benne előszörre Gömbössel kapcsolatban. Majd megjegyezte: „Később miniszterelnök lett abban az időben, amikor a szovjet–magyar viszony átmenetileg enyhülni, sőt rendeződni látszott. Ez már a Magyarországnál Zilahy Lajos főszerkesztőnek idejére esett, amikor a haladónak számító írók egy ízben Zilahy rózsadombi villájában találkoztak is vele. Én is ott voltam, továbbá Bajcsy-Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor és mások. A G.-féle »kísérlet« később ellaposodott, állítólag Bethlenék aknamunkája folytán, s az ő erősödő betegsége miatt. Alulról jött ember volt, egy tanítónak a fia, az arisztokrácia is gyűlölte.” 4 Ha Zsilinszky és Eckhardt nem is vett részt a miniszterelnök és az írók megbeszélésén, egy más alkalommal társaságukban találkozhatott Gömbössel Zilahy Áfonya utcai villájában.
Gömbös halála valójában csak az apropót szolgáltatta a költeményhez. A versben a gyászszertartás eseményei csak jelzésszerűen jelennek meg, az elhunyt magas rangú katonatiszti voltára a temetés során eldördülő sortűz utal. A költemény a halott test oszlásának, a csontok elporladásának a folyamatát mondja el. A villanásnyira megjelenített temetés, és a test halál utáni sorsának hosszas leírása közti terjedelmi különbség az időtartamok viszonylagos voltára utal, és e mögött a viszonylagosság mögött feltárulkozik maga a végtelen, mely majd később a A földvári mólón című versben már a „rettenetes” jelzőt kapja. Ahogyan az Egy kripta lakójához című költeményben, a még Gömbös életében íródott az Egy császár temetésekorban is a földi dicsőség relativizálódik, értéktelenedik el magával a puszta létezés tényével szemben, figyelmében a csalóka téli napfénytől a felszínre csúszó giliszta fenyegetett sorsa ugyanolyan ontológiai jelentőséget nyer, mint a császár halála: 
 
„és egyszerre ő lett a fontos,
most már csak az ő sorsa fájt,
– úgy fájt, mint előbb a nagyúré –
s az érdekelt, hogy mit csinál,
 
mit csinálhat – ez érdekelt csak,
ez a testvéri szánalom:
mit csinál most az a kis élet,
az a giliszta a napon?”
 
Az Egy kripta lakójához című műben pedig a gyászszertartásnak az elhunyt valamikori hatalmára visszautaló pompája válik illékonnyá, semmissé, összevetve a test elmúlásának idejével.
A halál és a csend végtelen. A végtelenség a csendben megtisztuló, s megszűnő idő. A tökéletes némaság jelenik meg az Egy kripta lakójához végén. Az 1937 novemberében megjelenő Beszélgetés a tengerrel vagy a még későbbi A földvári mólón című versben pedig a hullámzások rövid, önmagában változatlan időszakasza ismétlődik meg újra és újra, s ezen az ismétlődésen keresztül jelenik meg a végtelen, az örökkévaló, a halál, mellyel szemben a személyes lét ideje eltörpül, semmivé válik. Az egyes létező időszakaszában pedig maga az esendőség válik nyilvánvalóvá.
Hasonló felfogással találkozunk a Pesti Napló 1936. augusztus 9-i számában akkor még Egy repülőutazás emléke címmel megjelenő versciklusában több alkalommal. 5 A kilencedik darab hatodik versszaka közvetlenül kötődik az előbb említett költeményekhez:
 
„és látom: ő is rab, a Föld is,
a Föld is csak egy vágy… Az űr
és az idő suhog köröttünk
tengerként s győzhetetlenül:
az üres örökkévalóság
súgja felénk rémületes
szemeivel, hogy a halálon
kívül minden fölösleges.”
 
Ezt a ciklust megjelenése után elküldte Zilahynak, aki akkor még mindig Angliában tartózkodott. Volt felettese, pár nappal Gömbös Gyula halála előtt elküldött levelében megköszönte a küldeményt: „A verseket megkaptam, nagyon köszönöm. Piroskával együtt kétszer is elolvastuk és gyönyörködtünk bennük. Utána a végső kicsengés körül nagy vita volt köztünk, ő a te pártodon volt, én nem. Ti gyengék vagytok, szeretitek rábízni magatokat valami felsőbb erőre, amely mindent elintéz helyettetek, nemcsak az életet, hanem a halált is. Lelked mélyén te is mindennek megadod magad, akár a repülőgépnek, akár Az Est íróasztalának.” 6 Zilahy a kiszolgáltatottság tudatát megadásnak tartotta, gyengeségnek.
Szabó Lőrinc és Zilahy nem került többé munkakapcsolatba. Zilahy később kérlelte a költőt legyen munkatársa a szerkesztésével megalakuló Hídnak, de Szabó Lőrinc csak néhány alkalmi közleménnyel lett jelen a folyóirat lapjain, akkor már az Új Idők szerzője volt. Amikor 1945-ben Szabó Lőrincet a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya beidézte, s a II. kerületi Bimbó utcai rendőrkapitányság pincéjében április 12-től fogva tartották, akkor Illyés mellett Zilahy, mint hivatalos tekintély, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnöke közbenjárt kiszabadítása érdekében. Eredményesen, mivel három nap múlva már hazatérhetett a költő. 7
Zilahy Lajos részt vett az 1945-ben újjáalakuló Új Szellemi Frontban is, így Szekfű Gyulához hasonlóan ő is példát mutatott arra nézve, hogy a Horthy-korszak ismert szellemi kiválóságai is a kommunista irányítású újjáépítés mellé állnak, 8 majd 1946 októberében elhagyta az országot.
Szabó Lőrinc egy 1948. augusztus 17-én kelt levelét a Magyarország napilapnak a cégjelzéses levélpapírjára írta Kodolányinak.
„Véletlenül akadtam erre a régi levélpapírra. Meghagyom, rádbízom, hogy levágd. Már valóságos muzeális emlék a fejcíme, ugye?” 9