Vers és valóság
A híres „Tat tvam asi!” fordítása, bár lehet, hogy a helyes fordítás a következő volna: „Te vagy az!” 1 Ezt egy Hindu scriptures című könyvemnek (amelyhez Rabindranath Tagore írt bevezetőt) az anyagából vettem. 2 A kötet az Upanisadok eredeti szövegét közli. Ebből fordítottam valamikor a Bhagavad-gítát is. A Chandogya upanishad ragadott meg többek között: Uddálaka Áruni beszélgetése a fiával, Svetaketuval. 3 Oldalakon keresztül folyik az oktatás, a világ lényegének keresése. Ezeket a prózákat én úgy átéltem, mint valami szerelmet, vagy legalább mint egy hívő pap a prédikáció anyagát, és borzalmas hosszú és unalmas és bosszantóan naiv anyagából összevonással és magam gyártotta kiadós refrénformulával elkészítettem az európai ész és lélek számára elviselhető, sőt megnyerő változatát a hindu mondanivalónak. Ekkortájt, 1934 körül készült el az újlipótvárosi református templom, ott valamilyen félvallási ünnepségre meghívtak Ravasz Lászlóval együtt. 4 Ezt a bensőséges és nagyon mély misztikus verset olvastam föl, mint ami rokona a kereszténységnek és minden szép vallásnak. Ravasz énutánam beszélt. Azt hittem, enyhén megbotránkozik, hogy a templomban egy másik vallást propagálok. De nem tette. Sőt, Svetaketuból textusszerűen kiindulva gyönyörű, félórás prédikációt rögtönzött a témáról és a világmindenségről. 5 Csakugyan úgy szerettem volna valahogy kibékíteni keletet és nyugatot, a régit és az újat, és feloldani az egyoldalúságot, a tudatlanságokat.
Jegyzetek
1 Kulcsár-Szabó Zoltán felhívja a figyelmet arra, hogy Cshándógja-upanisadban ismételgetett Tat tvam asi formula Schopenhauernél is több alkalommal visszatér, egyebek mellett az érzéki világ sokfélesége („az akarat manifesztációi”) mögött feltáruló s csak a szemlélődés számára hozzáférhető magasabb rendű ideák megismerését illusztrálandó. Ld. Kulcsár-Szabó Zoltán: Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó Lőrinc költészetében, Ráció, Bp., 2010, 145.; Schopenhauer: Die Welt als Wille..., I/1., 328–329. Kulcsár-Szabó megjegyzi még: „Az individuáció, a „principium individuationis” Schopenhauer számára csak jelenség, csak „Mája fátyla”, lásd ehhez különösen Schopenhauer: Die beiden Grundprobleme der Ethik, Brodhaus, Leipzig, 1860, 267–271.”
2 Szabó Lőrinc könyvtárában: Hindu scriptures: Hymns from the Rigveda: Five Upanishads: The Bhagavadgítá, ed., introd. Nicol Macnicol, forew. Rabindranath Tagore, J. M. Dent–E. P. Dutton, London–New York, [1938], XXIV, 293 p. [Everyman’s Library. Theology & Philosophy, 944.]
3
A Cshándógja-upanisad 7. fejezetének 8–10., illetve 12–13. szakaszát dolgozta fel. Ebben Uddálaka Áruni tanítja a fiát, Svétakétut (a versben Szvétakétu) a lét és nemlét, illetve az Abszolút (brahman) és a lélek (átman) viszonyáról. A 8–13. szakasz magyar fordítása:
Nyolcadik szakasz
1. Uddálaka Áruni így szólt egyszer Svétakétu nevű fiához: – Kedvesem, hadd tanítsalak az álom állapotára. Kedvesem, amikor azt mondják, hogy alszik az ember, akkor a lét egységébe tért. Magába szállt, és azért mondják, hogy alszik (szvapiti), merthogy magába szállt (szvam apíta).
2. Ahogy a fonállal megkötött madár verdes jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a reptetőfára visszaszáll, éppen így verdes az ész is jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a lélegzetre visszaszáll. Mert az ész reptetőfája a lélegzet, kedvesem.
3. Kedvesem, hadd tanítsalak az éhségre és a szomjúságra. Azért mondják, hogy éhes (asanájá) az ember, mert a víz kihajtja belőle a megevett ételt (asitam najate). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a víz az étel pásztora (asa nája). Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.
4. És mi másban gyökerezne, mint az ételben? Az étel sarját pedig vidd vissza a vízre mint gyökérre, a víz sarját a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja.
5. Továbbá pedig azért mondják, hogy szomjas (udanjá) az ember, mert a hő kihajtja belőle a megivott vizet (uda njá). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a hő a víz pásztora (uda nja) Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.
6. És mi másban gyökerezne, mint a vízben? A víz sarját pedig vidd vissza a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. Azt pedig, kedvesem, már az előbb elmagyaráztam, hogyan lesz az emberben e három istenség mindegyike háromságos.
Kedvesem, ha meghal az ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe száll, a hő a legfőbb istenségbe száll.
7. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.
Kilencedik szakasz
1. – Kedvesem, mikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket.
2. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, hogy mely fáról kerültek oda, éppen úgy a lét-egységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységbe szálltak.
3. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.
4. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.
Tizedik szakasz
1. – Kedvesem, futnak a folyók keleten keletnek, nyugaton nyugatnak, óceánból óceánba szaladnak, óceánná válnak mindannyian. És ahogy ők sem tudnak arról, hogy melyikük melyik folyó volt korábban, éppen így a lét-egységből visszatérő lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységből tértek vissza.
2. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.
3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.
Tizenegyedik szakasz
1. – Kedvesem, ha megmetszik ezt a nagy fát a gyökerénél, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik a törzsén, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik az ágán, nedvet ereszt, mert él. Íme, itt áll ő az élő lélekkel átitatva, pompásan, örömtől duzzadón.
2. Ha elhagyja az élet az egyik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a másik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a harmadik ágát, elszárad az. Ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Jegyezd meg ezt, kedvesem.
3. Mert a test meghal, ha elhagyja az élet, az élet azonban nem hal meg soha. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.
Tizenkettedik szakasz
1. – Hozz egy gyümölcsöt a fügefáról! – Itt van, Uram. – Vágd ketté! – Kettévágtam, Uram. – Mit látsz benne? – Apró magvakat, Uram. – Vágj egyet ketté! – Kettévágtam, Uram. – Mit látsz benne? – Semmit sem, Uram.
2. – Kedvesem, ebből a láthatatlan parányiból lett a hatalmas fügefa.
3. Hidd el, kedvesem, ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.
Tizenharmadik szakasz
1. – Itt egy darab só, tedd a vízbe, és gyere vissza holnap! Megtörtént. Másnap így szólt a fiúhoz: – Vedd elő a sót, amit tegnap a vízbe tettél! Az kereste, de nem találta, mert feloldódott teljesen.
2. – Kóstold meg innen! Hogy ízlik? – Sós. – Kóstold meg középen! Hogy ízlik? – Sós. – Kóstold meg onnan! Hogy ízlik? – Sós. – Hagyd ott, és ülj ide mellém! A fiú úgy tett, és azt mondta közben: – Még mindig érzem. – Nos hát, kedvesem, éppen így a Létet sem láthatod meg a testben, pedig benne van.
3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
– Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő.”
(Upanisadok, ford. Tenigl-Takács László; interneten)
4 Szabó Lőrinc e helyen téved. 1932. okt. 31-én szentelték fel a gyülekezeti ház harangját, 1935 decemberében írtak ki pályázatot a templom építésére, melynek első két díját Tóth Imre és Halászy Jenő nyerte el, a Hálaadás Temploma ünnepélyes alapkőletételre 1937. ápr. 25-én, átadására, vagyis felszentelésére 1940. dec. 8-án került sor. Az est, melyen „műveiből felolvasott”, a Belső-Lipót-Terézvárosi Református Egyház Templomépítő Nőszövetsége Magyar Estélye volt 1936. ápr. 2-án, az egyház V., Akadémia u. 3. alatti nagytermében. Ld. az est meghívóját Szabó Lőrinc hagyatékában: MTA KIK Ms 4704.