Magyarázat

Markó István
„…akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!”
Szabó Lőrinc keleti eszmetársai
(Részlet) 1

A Szun Vu Kung lázadása egy kínai csan (vagy ahogy Európában és Amerikában használják: zen) buddhista mesére utal vissza. (A csan szó a meditációt jelentő szanszkrit dhjána szó kínai átirata. A zen elnevezés pedig nem más, mint a csan japán átirata.) A csan buddhizmus érdekes következménye „a mahajána-mozgalomnak, ami elismerte az abszolút jelenlétét a relatívban, a nirvánát a szamszárában”, 2 a csanban tehát megjelenik a földi élet igenlése, ami – buddhista mozgalom lévén – ellentmondásos vallási helyzetet teremt. Nem véletlen, hogy nem csak buddhista gondolatok hatották át a csan filozófiáját, hanem a taoizmusból is merített, főként a spontaneitás, a természetesség, valamint az orális hagyományőrzés fontosságának hangsúlyozásával. Ezért is lehet, hogy Szabó Lőrinc – mivel akkoriban még korántsem volt annyi hozzáférhető irodalmunk a keleti vallások motívumainak kibogozásához – ezt a történetet „vallásbölcseletileg zagyva szimbólumok sorozatának” látta. 3 Nézzük meg, mi mit tudunk kezdeni vele.
Ezt a mesét, a Vu Cseng-en Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története 4 címűt Szabó Lőrinc a gyermekeinek olvasgatta sokszor. A mű első hét fejezetét örökíti meg. Ennek egyik főszereplője „Szun Vu Kung, 5 a majmok királya, / kit kőtojásból” szoborrá, majd élőlénnyé teremtenek. Későbbi felemelkedését, halhatatlanná válását, valamint a Buddha általi legyőzetését tartalmazza a történet. Nagyon érdekes, hogy a versből kimaradt Jáde császár. Pedig a taoizmusban, miután az ókor második felében önálló vallási mozgalommá vált, saját mitológiával és szervezettel, a taoista pantheon urának tartották Jáde császárt. Mellette áll az „őskezdet”, a megszemélyesített tao, harmadikként pedig az istenek sorába emelt Lao-ce.
Miután Szun Vu Kung legyőzi Jáde császár testőreit és hadseregét, az uralkodó maga küldet el a Buddháért, hogy segítségére legyen a Szun Vu Kung elleni küzdelemben. Ez is a csan buddhizmus győzelmét hivatott jelképezni a taoizmus felett. Elképzelhető, hogy ezért is marad ki ez a szál a versből, mert – bár így is a Buddha igazságát, jóságát volna hivatott megörökíteni, de – mégsem tűnne az olvasó számára az egyetlen járható útnak a buddhista tanítások követése.
A versbeli történet jórészt a hetedik fejezetben történteket írja le. Ebben a párbajban Buddha és Szun Vu Kung mérte össze erejét. A kérkedő szörnyeteg, Szun Vu Kung a Legfőbb Trónt akarta magáénak, ám hiába ügyeskedett „tizennyolcezer mérföldes bukfenceivel” sem jutott ki Buddha tenyeréből. A párbajt tehát a bódhiszattva nyerte, és mikor Szun Vu Kung megfutamodott volna, „Buddha lefogta / s egy hegyet tett rá, kíméletesen.” 6 Ez a hegy, amit a Buddha a saját tenyeréből és ujjaiból emelt Szun Vu Kung fölé, nem más, mint az Öt Elem Hegye (Vuhszing-hegy), ami – bizonyos kínai iskolák szerint – az egész világot alkotja. Ez az egyetlen dolog, ami a Majomkirályt megfékezhette. Az eredeti történet szerint Szun Vu Kung még ez alól is kidugja a fejét, de ekkor a Beérkezett egy táblát adott Jáde császárnak, amire az „Om Mani Padme Hum” mantra volt írva, ami az egyetlen dolog volt, ami meggátolhatta, hogy a szörny kitörjön a hegy alól.
A lámaista buddhizmus ezen mantrája – ami rendszeresen megfigyelhető az imakerekeken – a leggyakrabban használt imádság, illetve meditációt elősegítő kifejezés. Ennek a mantrának, ami egyes iskolák követői szerint a Buddha összes tanítását tartalmazza, sok jelentése van, elterjedt fordításai, illetve értelmezései az egész szövegnek: „éljen a lótuszban lévő drágakő”, illetve „lótuszvirág ékessége könyörögj érettünk”.
A Vu Cseng-en-i történet folytatásában Szun Vu Kung miután eleget elmélkedett a hegy alatt, a Buddhával együtt vándorol és harcol, hogy közvetítse a Mester tanításait. Szun Vu Kung a mai kínai irodalomban afféle népi mitikus hősnek számít, tehát korántsem a versben megismert ellenszenves, nagyravágyó hódító alakját társítják hozzá.
Kabdebó Lóránt új megközelítésből interpretálja a verset: szerinte Szun Vu Kung nem csupán a világhatalomra törő lázadó, hanem „a technika biztosította száguldással határozható meg, és akinek kudarcaiban az emberi végesség fájdalma is felsikolt”, Buddha pedig nem egyszerűen „a béke és a jóság”, hanem az a „kegyetlen kiszámítottsága, amellyel Szun Vu Kung vergődését várja… a rend őreinek mások kiszolgáltatottságára utaló ténykedését is felidézi.” 7 Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor ezzel újabb magyarázatot adhatunk arra, hogy bizonyos jelenetek és szereplők hiányoznak Szabó Lőrinc fel-, illetve átdolgozásából.
E költemény kapcsán azonban óhatatlanul is vissza kell emlékeznünk a russelli filozófiára. Rába György monográfiájában kimondja, hogy a The Problems of Philosophy című munka nagy hatással volt Szabó költészetére. Nem tekinthetjük véletlennek tehát, hogy ezekkel a módosításokkal nyúlt ehhez a legendás történethez. Egyrészt, mert Russell „elméletének sarkpontja az ún. »érzéki adatok« tana. Eszerint az anyagi világról nincsenek közvetlen ismereteink: az asztalról pl. van érzetünk […], de maga az »asztal« csak érzéki adat, az érzékelés hívó szavára felelő konvenció. Megismerésünk tehát közvetett természetű [sic!], és ezer kétség közt történik.” 8 Látható, mennyire a Tao megnevezéssel és a tao szó jelentéseivel, és azoknak meghatározhatóságával rokon gondolatokról van szó. Nem csodálkozhatunk, hogy nagy hatást tettek a költőre ezek a gondolatok. Másrészt eszünkbe kell jusson az egyik – Szabó Lőrinc által gyakran szabadon idézett – russelli kijelentés: Te is egy lehetséges világ vagy. Ezt a mondatot vizsgálva válik teljesen egyértelművé, miért is nem győzhetett a Magasztossal szemben Szun Vu Kung. Azért, mert a szörny, bár a saját magában lévő végtelent könnyedén átszeli, addig nem képes, nem is lehet képes a Buddha „világából” (belső végtelenéből) kitörni, mert azt nem ismerheti meg közvetlenül, 9 ezért nem tud kijutni a látszatra oly apró tenyérből. A Szabó Lőrincre jellemző, keleti verseiben is gyakran megjelenő kettősség, az ellentétekkel való játék tehát itt is megfigyelhető a végtelent átugrani akaró, hataloméhes lényben, aki egy tenyérből sem tud kitörni.