Magyarázat

Urvasi és Pururavasz – „Ugyanakkor érdekes, hogy Urvasi és Pururavasz történetének újramesélésekor sem a teljes históriát adja vissza Szabó. A két szerelmes legendája a Mahábharátában is szerepel, ott Pururavasz a Bháráták egyik őse, akinek a felesége Urvasi, egy tündér, pontosabban vízinimfa lény. Urvasi neve az »uru« és az »aś« gyökökből jön, aminek jelentése magyarul annyi, mint »széles körben kiterjesztett«, más szóval: sok mindenki számára hozzáférhető. Ha ezt figyelembe vesszük, megértjük, hogy Urvasi a lényéből fakadóan (is) »kénytelen volt« elhagyni Pururavaszt, hiszen »mások számára is hozzáférhetőnek« kellett maradnia.
Van azonban más forrása is az ő történetüknek, többek között a szanszkrit költő, Kalidásza Vikramu-urvasija című színdarabja. Eszerint Urvasi és Pururavasz összesen 16 évet töltenek el együtt. A Rigvédában (X. könyv 95. fejezet) viszont ugyanez a verzió szerepel, mint itt a versben. Éppen ezért jelenthetjük ki, hogy Szabó Lőrinc (valószínűleg) innen merítette a versében lejátszódó történetet. (Főleg, ha figyelembe vesszük a magyar lírikus Rigvédához fűződő viszonyát, akkor az megerősítheti ezt a feltételezésünket.) Annyit azonban talán érdemes megjegyezni, hogy a magyar költő művéből kimarad egy fontos momentum, mégpedig az, hogy Pururavasz gyermeket nemz Urvasinak. (Talán azért történhetett meg ennek kihagyása, mert a vers bevallottan önéletrajzi ihletésű – Vékesné Korzáti Erzsébettel való veszekedésük és szakításuk után született –, amibe nem illett volna bele a mesének ez a szála.) Ám mégsem mondhatjuk, hogy ezért kereste a nimfát a Rigvéda szerint, hiszen – míg újra nem találkoznak, addig – nem tud a fia létezéséről. De, miután erre fény derül, természetesen ezt az információt is a visszacsábítás eszközeként akarja felhasználni. Ez azonban – ahogy azt itt is látjuk – nem valósul meg, hiszen Pururavasz közel sem tette annyira boldoggá a halhatatlan nimfát, mint ahogy azt hitte, illetve ahogy Uruvasi őt, ezért Uruvasi – nővérei szeme láttára – kíméletlenül visszautasítja Pururavasz közeledését.
Szabó Lőrinc költeményében ezúttal azonban nem a hiteles történetkezelés a mérvadó, hanem hogy leírhassa, hogy a »nők, hiénák szívei«, illetve »szívek hiénái«. (Amihez hasonló kifejezés valóban elhangzik Uruvasi szájából a Rigvédában.)
Érdekes, hogy az elemzők mégsem ezt, hanem a Mara lányai című verset tartják nőgyűlölő himnusznak, holott abban egyáltalán nem ezen van a hangsúly, hiszen, ha Buddha nő lett volna, nagy valószínűséggel Mara fiai próbálták volna elcsábítani, letéríteni a helyes útról. Tehát a történet szempontjából – ezen a szinten – irreleváns, hogy éppen nőkről esik szó benne. Az Urvasi és Pururavasz viszont sokkal inkább a tökéletes szerelemben való csalódás verse, mint bármi egyéb.”

(Markó István: „…akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!”: Szabó Lőrinc keleti eszmetársai, Forrás, 2011. 4. 37–38.)