Magyarázat

Szabbam ádittám: minden lángban áll! – Buddha beszédei közül A tűzbeszédre (Mahávagga I. 21.) utal. Ez Buddha második nagy prédikációja, melyet a Gajá város melletti Gajá-szísza hegyen tartott meg. Ezt a „buddhista hegyi beszéd”-nek is nevezik, bár a helyen kívül semmi közös nincs benne Jézus hegyi beszédével. A prédikáció rendkívül jellemző Buddha kifejezésmódjára és üdvtanára akárcsak első benáreszi beszéde. A tanítás célja a kihúnyás, a megsemmisülés (szankszrit: nirvána, páli: nibbaba) állapotának elérése. Vekerdi József fordításában:

„Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mind­annyian remeték voltak. Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
– Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak az illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az értelem, szerzetesek.
Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a nyelvtől is, elfordul az ízektől, elfordul az ízleléstől [...].
Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].
Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: „Megszabadultam”, s felismeri, hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.”

(Ld. http://mek.oszk.hu/01900/01901/01901.htm)

A tűzbeszéd (A tűzprédikáció) Schmidt-féle interpretációja: Schmidt József: Ázsia világossága: Buddha élete, tana és egyháza, Athenaeum, Bp. 1924, 45–46. p.

Lángol a száj és szátokban az íz – Az eredeti szöveg szerint: lángban áll a nyelv (dsivhá ádittá). Schmidt, aki munkájának több helyén is összevetette a buddhizmust a kereszténységgel, egy érdekes párhuzamot talált e rész és Szent Jakab levele között: „A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.” (Jak 3,6; Szent István Társulat-féle fordítás szerint.) A keleti vallások és a kereszténység közötti párhuzamok Szabó Lőrincet is foglalkoztatták, leginkább azért, hogy népszerűsítse „a kereszténységen kívüli nemességet és okosságot”. (Ld. a Dsuang Dszi halála c. vers kommentárját.)

Vimálá kurtizán – Thérí-gáthá (Apácák éneke) páli nyelvű dalgyűjtemény őrizte meg a történetét. E gyűjtemény párja a Théra-gáthá (Szerzetesek éneke). Az előbbi 73, az utóbbi 107 költeményt foglal magába, 522 és 1279 versszak terjedelemben. A hagyomány szerint a szerzők részben Buddha közvetlen tanítványai részben későbbi személyek. A dalok legfőbb mondanivalója a világról lemondás nyugalma, a nirvána (a teljes megsemmisülés) boldogsága, szembeállítva az élet folytonos szenvedésével. (Angol fordítása: http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/thig/) A költeményben felhasznált, a Vimálát megidéző Egykori kurtizán dala mintegy keretbe foglalja Buddha „tűzprédikáció”-jának gondolatait. A tűzbeszéd tanítása, hogy lemondjunk a vágyainkról, mivel a vágyakozás és a szenvedés egymástól elválaszthatatlanul összetartozik. „Minden lángban áll” ez annyit jelent, hogy minden, ami a léthez köt szenvedést okoz. Ez a „minden” öt csoportba osztható, ezért nevezik „öt kötődési csoport”-nak is. Ezek: test, érzékelés, tudat, adottságok, megismerés. Közülük A tűzbeszédben a test, az érzékelés (szem, fül, orr, nyelv), illetve a tudat van megnevezve. A versben a testre és az érzékelésre történő utalással találkozni, s ez a főszereplő egykori bajadér voltából következik. (Ld. Markó István: „...akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!”: Szabó Lőrinc keleti eszmetársai, Forrás, 2011. 4. 46–47.) A vers szabad nyersfordítása szerepel Schmidt József buddhizmusról szóló könyvében (Schmidt: i. m., 76, 79–80.): „Fénytől és szépségtől, gazdagságtól és dicsőségtől mámorosan, fiatal voltomra büszkén, tele voltam megvetéssel más nők iránt. Csinosítottam magamat, hogy testem szépen ékítve, alkalmas legyen bolondok elszédítésére. Így állottam én, a kurtizán, az ajtóban, mint a vadász, aki hálót vet ki. Szépen felcicomázva otthon és az utcán sok mindenféle fogást alkalmaztam, sok férfiúval enyelegve.” (Thérí-gáthá, 72–74.) „S ma leborotvált hajjal, vezeklő ruhában ülök a fa tövében a kikoldult étkezés után és semmire sem gondolok többé. Nem törődöm immár semmiféle, sem égi, sem földi élvezettel, levetettem minden gyöngeségemet, megtaláltam a békességet, elértem a nibbánát.” (Thérí-gáthá, 75–76.) Thanissaro Bhikkhu pálinyelvből való fordítása szerint:

“Intoxicated with my complexion
figure, beauty, & fame;
haughty with youth,
I despised other women.
Adorning this body
embellished to delude foolish men,
I stood at the door to the brothel:
a hunter with snare laid out.
I showed off my ornaments,
and revealed many a private part.
I worked my manifold magic,
laughing out loud at the crowd.

Today, wrapped in a double cloak,
my head shaven,
having wandered for alms,
I sit at the foot of a tree
and attain the state of no-thought.
All ties — human & divine — have been cut.
Having cast off all effluents,
cooled am I, unbound.”
(Thig. 5.2)

(“Vimala: The Former Courtesan” (Thig 5.2), translated from the Pali by Thanissaro Bhikkhu. Access to Insight (Legacy Edition), 4 August 2010, http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/thig/thig.05.02.than.html)

Bálint Gyöngyi magyar fordítása szerint:

Vimalá a korábbi kurtizán

[72.] Elbódítva külsőm, testem, szépségem és hírnevem által, fiatalságom miatt gőgből más nőket megvetettem.
[73.] Miután tarkabarkán feldíszítettem ezt a testet, becsapva a bolondokat, megálltam a bordélyház ajtajánál, mint egy vadász, aki kiveti csapdáját.
[74.] Mutogatja díszeit. Sok titkos helyet felfedtem, különféle varázslatokat végeztem, és csúfot űztem sok emberből.
[75.] Ma, miután alamizsna után jártam borotvált fejjel, külső köpenybe bújva letelepedtem egy fa lábához, elnyerve a nem-gondolkodás állapotát.
[76.] Minden köteléket, mind istenit, mind emberit, elvágtam. Miután megsemmisült minden ászava, lecsillapodtam, megnyugodtam.

(Öt verses egységek –Thig 5.67–121 Therīgāthā (5) Bálint Gyöngyi ford.: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Therigatha-5-67-121-bgy)

Kabdebó Lóránt monográfiájában Vimala alakját párhuzamba állítja Szun Vu Kung és Vang-An-Si alakjával, akik mint a „század polgári emberi törekvésének jellemző reprezentánsai” akiknek élete kudarccal végződik, mivel életformájukból éppen elégedetlenségük szakította ki őket, megaláztatnak, társadalmi szintjük alá kerülnek. (Ld. a kötet Vang-An-Si és Szun Vu Kung lázadása c. darabjait.) Azonban amint a vers háttértöténetét nézve Markó István megállapítja „…láthatjuk, hogy nem feltétlenül lehet egyetérteni ezzel a kijelentéssel. Ott ugyanis azt olvashattuk, hogy Vimálá saját akaratából kezdte el követni a Buddhát, mert ráeszmélt a Gótama tanításának igazságára. Ebből kifolyólag ő nem nevezhető vesztesnek, aki elbukik Szabó Lőrincnél.” (Markó István: i. m., 48.)

Mara – Mára, a Kísértő, a szanszkrit és páli māra szószerinti jelentése: „megölő, megsemmisítő”, gonoszságot megtestesítő istenség, az ördög a buddhista mitológiában. Alakja minden alapvető buddhista irányzat szövegeiben felbukkan. Elsőrendű célja, hogy akadályt állítson a bodhiszttváknak, azoknak, akik a megvilágosodásra törekszenek. Márát számtalan gonosz istenség szolgálja, melyek tíz osztályt alkotva az emberek negatív indulatait (vágy, gyűlölet, kétkedés) képviselik. Márának lányai vannak, akik a nemi vágyat szimbolizálják. (Ld. a kötet következő, Mara lányai c. versét és annak magyarázatait.) A népi mitológiában Marát valóságosan létező istenségnek tartják, a filozófiai buddhizmusban azonban az emberi lélek tükröződésének tekintik.

Mara forgó kereke egyre jár: / újraszülettek, nem birtok vele – A Mára, a versbeli ördög teljesen más mint a kereszténység ördöge. A kereszténység célja a bűnbocsánat, a kegyelem, mely megszabadít bűneinktől, vagyis megszabadít az ördög hatalmától. A buddhizmus célja pedig megszabadulni az illúzióktól, a karma hatalmától, a reinkarnáció körforgásából. Ha ezektől az alapvető rosszaktól megszabadul az egyén, akkor nem kell többet élnie. Így az ördög a buddhizmusban éppen azért a legfőbb rossz, mivel műve nem más, mint az újabb élet, ezért nevezi a költő a kötet Szánalom c. versében az „ördög lázadásá”-nak az életet.

Királyfi – Vagyis a buddhizmus alapítója Sziddhártha Gautama Sákja (páli nyelven Sziddháttha Gótama Szakja). A Buddha nevet az általa keresett lényeg felismerése, a megvilágosodás (bódhi) révén nyerte. Nevei még: Sákjamuni (páli Szakjamuni, „Sákja nemzetségéből való bölcs”), Tathágata (így távozott, beérkezett), Bhagavan (magasztos), Dzsina (győzedelmes). Az előkelő Gautama harcos nemzetség sarja, atyja Szuddhódana, a Szakja törzs főnöke. Atyját a hagyomány rádzsa (király) megjelöléssel illeti, ami feltehetőleg mitologizáló túlzás.